MInden kisbaba úgy alszik el legtöbbször, hogy sír?

Szerintem teljesen jól csinálod! Ha pár percig sír, és elalszik, akkor lehet, hogy pár hét alatt megszokja és onnantól neked lesz a legjobb dolgod, mert egyedül el fog aludni a babád. És szerintem egyáltalán nincs arra szükség, hogy évekig ringatva altasd, vagy ücsörögj bent nála majd' egy órát, mire elalszik sírás nélkül.

Nekem mindkét gyerekem egyedül alszik el, leteszem, puszit adok és 5 perc múlva szunya. Neked is kell pihenni, illetve foglalkozni a nagy tesóval!

Lehet, hogy egy idő után elalszik sírdogálva, később pedig már nem is fog sírdogálni. De ez nem azért lesz, mert "megnevelted", hanem azért, mert megtanulta, hogy hiába sír, hiába könyörög az anyukája után, nem foglalkoznak vele. Így hát beletörődik a "sorsába".

Nekem annyira fáj mindenhol azt olvasni, hogy "ja hát persze az elsőt nem hagytam sírni, de hát most itt egy nagytesó, meg fáradt vagyok meg izé..." Miért érdemel kevesebbet a második baba, mint az első? Ha pedig nem tudtok ugyanannyi figyelmet fordítani rá, akkor miért vállaljátok be a másodikat olyan hamar?

Én megfogadtam, hogy akkorra tervezünk csak másodikat, amikorra biztosak leszünk abban, hogy ugyanannyi törődést tudunk neki biztosítani, mint az elsőnek. Nem akarom a babámat büntetni csak azért, mert ő a második.

" hogy megvárja míg a nagy befejezi az evést, vagy feláll a biliről."

Persze, nem fog belehalni, de egy kisbabának hiába magyarázod, hogy csak 5 percet kell várnia, nem fogja érteni, neki az az 5 perc maga az örökkévalóság lesz. Nincs idő fogalma, így nem tudhatja, hogy nem örökre hagyták-e magára. Persze vannak olyan élethelyzetek, amikor nem lehet azonnal ott teremni a babánál, de én igyekszem leredukálni az ilyeneket amennyire csak lehetséges.

De nem is ezzel van a baj, én csak attól akadok ki, amikor valaki a világ legtermészetesebb dolgának veszi, hogy az első gyerekét nem hagyja sírni, de a másodikat már igen, mert ő a második. Meg akkor is feláll a szőr a hátamon, amikor valaki pl olyat mond, hogy ő már nem használ légzésfigyelőt a második babánál, mert nem aggódós, mivel nem első gyerek... (a második babánál nem akkora tragédia a bölcsőhalál?)

Azt írod a nyitó hozzászólásban, hogy a babád rendszeresen sírva alszik el. Tehát nem az van, hogy időnként a nagy lefoglal és egy darabig váratni kell a kicsit és addig sír, hanem rendszeresen hagyod, hogy álomba sírja magát.

Szerintem ez kegyetlenség.