Felháborító? Veletek történt már valami ehhez hasonló eset?

Fú, remélem azért veled sincs semmi komoly baj.

Amúgy velem is történt majdnem ugynailyen. Anno 27 hetes terhesen (nagyon vékony vagyok, szóval igen egyértelmű nagy terhes pocakom volt), a zebra közepén elestem (elbotlottam vagy elájultam, nem tudni utólag), hassal előre, kitámasztás nélkül, gondolhatod... SENKI nem jött oda, érdeklődve néztek az emberek, ahogy vergődök fel (alig bírtam felállni, szakadt ruha, összevissza lehorzsoltan). A merőleges 4 sávos út túloldalán egy nagyon fiatal biciklis srác volt az egyetlen, szó szerint ledobta a bringáját és rohant át kétségbeesetten az úton hozzám, hogy mit segítsen, hívjon-e mentőt stb...

Nekem is döbbenetes volt.

ezt nem láttátok?

[link]

Jajj annyira sajnálom ami veletek történt!! :(

Egyébként hihetetlen milyen közömbösek az emberek egymással!!Egyszerűen mindenki elhidegült egymástól..olyan hogy tolerancia, vagy együtt érzés, az ismeretlen fogalom.

Szerencse hogy nem lett a picinek baja!!

Jobbulást neked..és tényleg hagyd azt a bicajt a fenébe..én amúgy is utálom..hát még gyerekkel utazva rajta!!A gondolattól is rosszul vagyok...

Bár nem a kérdésre válasz, de tapasztalatom, hogy sokszor a dolog visszás. Én pl. alapjában véve olyan szemmel járok, hogyha látom, hogy valaki rosszul érzi magát, valakinek segítségre van szüksége, de sokszor ha még csak úgy tűnik, de nem biztos, akkor is megkérdezem, hogy van-e valami baj. És az emberek néznek rám mint hülyére, mint marslakóra, sokszor elutasítják a segítséget. A múltkor egy öreg járókeretes bácsinak át akartam adni a helyem a villamoson, és szó szerint átgázolt rajtam (nem ült le, hanem tovább ment), úgy kellett félreugranom előle. Anyukák nem ülnek le gyerekkel, mert a gyerek inkább ugrálni akar járművön összevissza, aztán meg később na, mégiscsak le akar ülni... Egy lány rosszul érezte magát metrón, mondtam, átadom a helyet...á, köszi nem.

Szóval ez is furcsa. Mindegy, én azért nem adom fel. Ha én nem segítek ,akkor ki?

Off: egy ismerősöm elesett biciklivel, szanaszét törte magát (műteni kellett). Sokan odaszaladtak.... - lefényképezni őt a mobiltelefonnal!!! Kérte, hogy hívjon valaki mentőt, mert nem tud felállni - senki nem tette meg a fényképező seregből.

Az utána érkező haverja hívta a 104-et. (Budapest)

Több komment is ki akar belőlem jönni ahogy olvasom a többi hozzászólást!

1. A nagylányomat egy biciklis ütötte el a zebrán úgy, hogy a zebrának volt zöld. Meg sem állt a kerékpáros, mintha észre sem vette volna, hogy felborított egy szabályosan közlekedő gyereket. Én vettem észre,hogy a gyereken egy hatalmas fekete folt van. Megkérdeztem, hogy ez meg mi???

2. Én is biciklis vagyok, ugyanúgy viszem a kicsi gyerekemet, mit ahogy Te, és behúzom fülem farkam, hogy ne történjen velünk semmi baj.

3. Gyakran vezetek, és különösen odafigyelek a kisgyerekes anyukákra, mert más nem teszi meg, észrevettem. Szegények olyan szerencsétlenül állnak a zebránál, ugyanúgy, ahogy én állok amikor a másik oldalon vagyok. Mármint amikor nem a volán mögött ülök, hanem gyalogosként vagy biciklisként próbálok átjutni a túloldalra. Úgy érzem, ha átengedem őket magam előtt, akkor egy potenciális veszélytől védtem meg!

És mint most beigazolódott, így is van. Mindenki nagy ívben lesz@rja a másikat:(((

És még egy pozitív élmény ami nem tartozik szorosan a témához, de muszáj vagyok leírni.

Az említett nagylányom a volán buszon elhagyta az összes iratát egy pakkban. Szinte mindent, ami hivatalos irata létezik. Ezt észre sem vette, mígnem becsöngettek a kapun. Sajnos a férjem ment ki. :( 2 fiatal lány volt, aki megtalálta és elhozta nekünk időt és fáradtságot nem kímélve.Férjem udvariasan megköszönte és kész.

Pedig az biztos, ha én megyek ki, betessékelem őket, tejben vajban megfürdetem mindkettőt, nekik ajándékozom fele királynőségemet.

Annyira kevés ma a segítőkész, rendes ember az országban, hogy az összeset nagyon meg kell becsülni.

Ne haragudj, kedves kérdező,hogy elkanyarodtam, együtt érzek veled, biztosan remegne kezem lábam még most is a gondolatra. Remélem jól vagytok.

Azt hiszem a legelső az lenne holnap, hogy vinnék a hajléktalannak valami finomat, pénzt, takarót, nem is tudom, hogy mit. De valamit biztosan.