Sírni kéne hagynom?

Kedves kérdező!

Sajnos a védőnők és a te saját korábbi negatív emlékeid hagyták elbizonytalanítani az anyai ösztönöket magadban! A csecsemő és a kisgyermek különböző okok miatt sír, más más fejlődési periódusokon mennek keresztül. Egy 4 hónapos baba sírása semmiképpen nem hasonlítható egy dackorszakban lévő kisgyermekéhez.

A 4 hónapos baba nem azért sír, hogy szándékosan bosszantson, hogy tudatosan hisztériázzon, hogy manipuláljon. A dackorszakban lévő kisgyerek viszont már ilyen indíttatást is használhat, de csak azért, mert még nincsen tisztában a határokkal, nem tudja a saját érzéseit kezelni.

A baba sírása mindig segélykiáltás. Ez lehet fizikai okok miatti, illetve lehet pszichés, de ugyanúgy fontos, mint a fizikai.

Azt megértem, hogy nagyon frusztráló, ha nem tudjuk az okát, hogy miért ordít. Én mégis ebbe az irányba terelnélek téged. Arra, hogy egy picit felejtsd el a korábbi hiedelmeket, negatív gondolatokat és próbálj a babádra ráhangolódni. Nem biztos, hogy sikerül rájönni a sírás okára, de az nagyon fontos, hogy ekkor is vele vagy, nem hagyod magára. Ezt ő érzi. Egy ekkora baba még igazából nem érzi magát különálló személyiségnek, egységben észleli veled a világot.

A gyakori öleléssel nem fogod elrontani, mert megtanulja, hogy anya mellett biztonságban van, ha gondja van, akkor érzékeny vagy rá. A szeparációt szép lassan kell bevezetni, nem lehet hirtelen. Először egy picit hagyod magára a játszószőnyegen, de mindenképpen úgy, hogy lásson, reagálsz rá, énekelsz neki, megtanítod játszani. Majd ezt az időt fokozatosan lehet növelni. Ahogy a mozgásfejlődése változik, egyre tovább el tud lenni egyedül, mert pl hason felemeli a mellkasát és jobban látja a külvilágot. Forgással helyet tud változtatni.

Emellett nagyon fontos a napirend, a kiszámíthatóság. Mindig azonos időpontokban legyen a séta (persze nem percre pontosan értem, de mondjuk 1 órán belül legyen az ingadozás) , az alvások időpontja, a fürdetés, fekvésé. A napi rutin óriási biztonságot ad neki és te is tudsz így az alvásidővel kalkulálni, amikor a házimunkát, főzést el tudod végezni.

Sajnos a csecsemő egész napos szolgálat, igénybe veszi az anyát testileg lelkileg. Sok mindent kell befogadnod tőle, elviselni, tompítani. De ettől lesz az anyaság egy csodálatos, de nagyon nehéz hivatás.

Ha elakadsz, kiborulsz nagyon, akkor a védőnő helyett, inkább egy-két konzultációt javaslok pszichológussal, aki gyerekekkel foglalkozik. Segítene megerősítenie téged, támogatni, ha szükséges.

Sok sikert és kitartást a továbbiakban! Ranschburg könyvek olvasását javaslom, illetve a fejlődéslélektan c. tankönyvet ahhoz, hogy megértsd az élettani változásokat az adott életkoron belül.

pszichológus anyuka

Ne hagyd sírni! Ő még nem azért sír, mert szórakozik veled, hanem azért mert valami baj van, és az anyukáját akarja! Foglalkozz vele minél többet, hiszen azért vagy otthon vele. A házi munka, és minden egyéb megvár. A mi lányunk 8 hónapos, na ő már tudatosan csinálja a hisztit. Ill nem is igazi hiszti, hanem ha valami nem sikerül neki, akkor mérges lesz, és sír. Én sem hagyom sírni, odamegyek hozzá (egyedül szokott játszani egy ideig), leülök, játszok vele. Ha nem segít, felveszem, bohóckodok vele. Ha valamit akar tőlem, oda mászik ahol én vagyok.

A ti babátok még nem tudja ezeket, ezért csak sírással tud kommunikálni. Szerintem ne hagyd, hogy egyedül, elhagyatottnak érezze magát.

kedves Kérdező! Bocs az offért, de nem bírom ki, hogy ne írjak... Nem én vagyok a titkos lepontozó, DE szerintem sok esetben jogos a lepontozás! Miért kell egyből hasonló szavakkal dobálózni, hogy "ha sírni hagyod, minek szülted?" stb. Miért kell egyből megvetően rossz anyának kikiáltani a kérdezőt és a gyerekét már előre lelkileg sérültnek titulálni???

Nekem is éppen 4 hónapos a babám és én sem szeretem sírni hagyni. Szerencsére nem is az a nagyon sírós baba. Azonban volt már olyan szitu mikor nem igen tudtam mást tenni(feltehetően lesz is még). Pl mikor pár hetes volt és a 3 éves nővére betegen körbehányta a fél lakást, míg feltakarítottam sírt. És a lázas "nagyot" is muszáj volt babusgatnom, de a kicsit nem vihettem a közelébe. És még tudnék példálózni.(Párom hetel.Segítségem nincs. Se nagymama, se nagynéni...senki) Igen. Sírt. Volt hogy akár 30 percet is. Mert persze, fontos a kicsi, de éppen olyan fontos a nagyobb testvér is. De nem gondolom, hogy ezért rossz anya lennék és lelki sérült felnőtt lesz belőle! Miért kell egyből vagdalkozni minden rosszal és másnak lelkiismeret furdalást okozni??? Szerintem aki így vélekedik, annak nincs egy másik kisgyereke. Vagy nem élte még azt át, hogy hetekig 10 perc sincs, míg valaki megfogja,szórakoztatja a kicsit.

Szóval könnyű ítélkezni!!!

Kedves Utolsó!

Én azt gondolom, nem mindegy, milyen okból hagyjuk sírni.

Nekem is kettő van, egy 7 hetes és egy 2 éves. Elhatároztam, hogy a kicsit soha nem fogom sírni hagyni, vettem hordozókendőt, használjuk is, ennek ellenére mégis előfordul. Szinte minden nap van egy 10-15 perces sírás, amikor a nagyot pelenkázom, öltöztetem, fürdetem (ezeket nem tudom a hasamra kötött babával), sőt, olyan is előfordult már, hogy a nagy csak bújni szeretett volna, hagytam egy pár percig, közben pedig hiányolt a pici is. Ez van. Ez azonban nem az a kategória, amikor valaki 2 órán át hagyja ordítani a babáját, hogy jól megtanítsa! (Mire is?)

Nem hibáztatom a Kérdezőt, gondolom, tapasztalatlan, első babás anyuka, aki körül van véve rossz tanácsadókkal, de azért nem árt tudatosítani, hogy nem azért követelőznek a kétévesek az áruházban, mert csecsemőkorukban nem sikerült "leszoktatni őket a hisztiről."

15:23-as vagyok!

Persze, hogy nem mindegy, hogy miért hagyjuk sírni... De ha bele gondolunk az a szerencsétlen kicsi nem tudja, hogy most éppen azért "kell" neki 30 perce az ágyában üvöltenie, mert anya éppen a tesót hűtőfürdőzi, vagy azért mert éppen anya "jól meg akarja tanítani".....és akkor sérült lelkületű felnőtt lesz belőle így is, úgy is???

Én nem a kérdezőt akarom bátorítani a sírni hagyásra, de azért nem kéne ilyen véresen komolyan venni ezt a 10-30 perc sírást témáját!

Más az indíttatás, a kettő között! Hidd el kérlek óriási különbség! Ezt a baba is érzi. Ennyi, de nagy különbség!

Az egyik esetben félreértelmezem a szitut és az előzetes negatív gondolataim, illetve a hiedelmeim befolyásolják az ösztönömet, míg a te esetedben pedig szó sincs az ösztön elfojtásáról, hanem két gyerekről kell gondoskodnod, osztozkodni. Ez más érzelmi állapottal jár, a baba mindent érez.