Ti egy, kettő vagy 3 gyerek mellett mennyi segítséget "vártok el" a nagyszülőktől?

Szokoktt anyósom besegíteni,de nem igazán várhatom én se el,mert neki is van ezer gondja.Könyvet tudnék róla írni.

4 gyerekem van és egy 20 éve fekvőbeteg nagymamám akit én ápolok.

így napi 7 embert látok el a férjemmel együtt.

Inkább úgy mondom megoldom.Ha el kell menjek dolgozni még nem tudom,hogy lesz.15 éve gyesen vagyok a pénz meg egyre kevesebb.

4 gyerkőc anyukája

37 hetes vagyok a harmadik babóval, a nagyok: lassan 4 éves kislány (júli végén) és 21 hónapos kisfiú.

Anyukámat bármikor, bármire megkérhetném, hogy segítsen, nem is laknak messze, szívesen is segít, imádja az unokáit és azok is őt. Viszont nekem a lelkembe ez nem nagyon fér bele. Én nem másnak szültem/szülöm a gyerekeimet.

Az jól jön néha, hogy néhány órát vigyáz egyikre vagy másikra, netán mindkettőre, akár este is - ily módon sikerült márciusban egy farsangi bálba, április végén pedig egy koncertre eljutnunk kettesben a férjemmel - tegnap meg pl. felhívott anyukám, pont oviba vittem a nagyobbat, hogy ha gondolom, van ideje, szívesen vigyáz 1-2 órát a kicsire, ha nyugiban akarok bevásárolni. Ezt simán elfogadtam, megköszöntem és leadtam nála két órára a fiamat, aki amúgy csuda boldog volt, hogy mamázhat. De nagyjából az ilyen segítségek azok, amiket elfogadok, illetve viszonylag gyakran, legalább havonta egyszer vasárnap náluk ebédelünk családostól, ez is segítség, hiszen nem én főzök, elém rakják a kaját...

Takarítani jobban szeretek magam, bele is fér az időmbe, bevásárlást még a férjemre sem bízom szívesen, szeretek vásárolni, mosás-vasalás nem nagy gond, a kertünk pici, főleg fű, bokrok, meg jó néhány láda virág a teraszokon, ablakokban, elbírok velük egyedül is.

Nem tudom, mennyivel lesz problémásabb, ha megszületik a harmadik babó, de simán boldogulok és nem is lenne képem elvárni több segítséget a nagyszülőktől.

Szülés után valószínűleg egy hétig sokat itt lesz anyukám és segít, hogy a háztartással ne kelljen törődnöm az első napokban, de utána - mint eddig is mindig - úgyis visszaállok a melóba és csinálom. Azt már megbeszéltük, hogy főznie nem kell, majd rendelünk, épp elég lesz neki a két gyerek, meg a legfontosabb háztartási munkák, főleg, hogy otthon is van tennivalója a saját házukban.

Sosem értettem, hogyan lehet annyira önző valaki, hogy abszolút mértékben kiszolgáltatja magát, de végülis az ő dolga.