Tapasztalt anyukák! Mit tegyek vele? Nekem olyan bajom van hogy a pici lányom 3,5 hónapos és egyszerüen nem akar az ágyában elaludni csak a nappaliba akkor is úgy ha szopizik vagy ha a karomba ringatom.

Szia Kedves Kérdező!

Nekem is pont 3,5 hónapos a kislányom. Első babánk.Először tapasztalatlan anyukaként annak ellenére, hogy az újszülött osztályon mellettem aludt a kicsi az ágyon (!), hazaérkezésünk után belementem abba, hogy külön szobába kerüljön, hiszen arra való a gyerekszoba. Két-három napig bírtam, hogy sírt, felkeltem hozzá, ringattam, letettem, ott hagytam, aztán egyszerűen átköltöztettem a hálószobánkba a nagyágyra.Azóta "ott lakik" :)

Úgy alszik el, hogy mellette fekszem és szopizik. Nagyon gyorsan megtanulta, hogy anya ott van, és fel sem ébred csak cuppog éjjel, meg motoszkál, így jelzi, hogy éhes.El lehet menni mellőle, mert tudja, hogy oda fogok visszajönni, és az első hívásra ott vagyok mellette.

Kiegyensúlyozott, boldog baba. Ahányszor csak lehet ringatom, szeretgetem, énekelek neki.Mindig felvettem amikor sírni kezdett, és azóta tudom is, hogy így helyes, mert utána olvastam.

A sírni hagyás egy nagyon kegyetlen módszer. Nem is tudom, hogy képes megtenni az az anya, aki 9 hónapig szerette, óvta a kis jövevényt, hogy így cserbenhagyja. A pici azért sír, mert így jelzi azt, hogy szüksége van ránk, vagy valami bántja.A sírást azért hagyja abba egy idő után, mert feladta, nem pedig azért, mert megszokja. Tudja, hogy hiába kér segítséget, nem fog jönni senki. Így lehet frusztrált és szorongó felnőttet nevelni, amilyen jelenlegi társadalmunk nagy része is.

Szerintem nagyon jól csinálod.

Mikor körüljártam a témát, többek közt ezeket találtam, ha gondolod pillants rájuk:

[link]

[link]

[link]

[link]

Jajj bocsi, elhanyagolást írtam cserbenhagyás helyett, rosszul emlékeztem. De a cserbenhagyás sem éppen szép szó.

Anyukám úgy nevelt minket, ahogy előző válaszomban írtam, és sem tesóm, sem én egyáltalán nem vagyunk sem frusztráltak, sem szorongók, sőt. Kiegyensúlyozott, boldog családanyák.

Egy barátnőm világított rá, hogy előbb vagy utóbb "el kell vágni a köldökzsinórt", és 9 hónap után kevésbé "kegyetlen", mint több év után, mert ugye nem lehet egy több éves gyereket naphosszat ringatni már.. és mindenképpen eljön az idő, amikor "le kell válnia" anyuról. Ettől mi még ugyanúgy szeretjük a gyermekeinket, akik ugyanúgy kiegyensúlyozottak és boldogak. :)

Nem azt szántam a lényegnek, hogy ringatás nélkül "elhanyagolt" a baba. Bocsi, ha ez jött le, de ha igényli, szerintem igenis fel kell venni. Nekem csak egy babám van, az is kicsi még, csak az ő igényeit látom. Úgy látszik babája válogatja.

Amúgy csak a "sírni hagyáson" vagyok kiakadva, de az ellen 200%-ig tiltakozok.

Az anyai ösztönök, meg hogy mi a jó a babának és a mamának úgy is megsúgják, hogyan kell jól csinálni.:)