Szülés után nálunk alszik anyósom vagy anyám?!

Embere válogatja, ki hogy jön ki az "öregekkel". :-)

Mi a szüleimmel nagyon jól kijövünk, egyke lányka vagyok, sűrűn utazunk hozzájuk több napra, nyaralni is szoktunk együtt menni, férjem jobban kijön anyukámmal, mint a saját anyjával.

Na, ezek után nem furcsa, hogy anyu 2 hétig nálunk volt. Nem szólt bele semmibe, nem volt boszorkány, férjem maximálisan babázott, fürdetett az első perctől, anyu mint egy árnyék volt jelen, napközben, míg a férjem dolgozott, pedig sokat segített. Vitte a háztartást kérdés, kérdezés nélkül, frissen főzte a szoptatós teát, mosott-vasalt, kedvenceket főzte, vásárolni járt, mint egy ANGYAL, olyan volt. 2 hétig volt nálunk, férjemnek és nekem is jó volt.

Az idős anyósom is igényt tartott a jövetelre, hogy segít... Ő akkor jött szerencsére, amikor a férjem is itthon volt. Nem szólt bele ő sem semmibe, csak éppen a segítsége... Anyu mindennek tudja a helyét, menetét. Mire anyósomnak elmagyaráztam a dolgokat, s legfőképp mire megértette, 5-ször megcsináltam volna, ráadásul akkorra már tökéletesen jól voltam. Plusz ha olyat csinált a gyerekkel, ami nem tetszett és szóltam, megsértődött kicsit. (Pl. puszilgatta a gyerek kezét, holott úgy költözött oda hozzánk egy hétre, hogy antibiotikumot szedett, és köhögött... Már ez is elég volt.)

Na, mindegy is.

A segítség mindig jól jön, de csak olyat hívj oda, akivel maximálisan jól kijössz összezárva is!

Mindenkinek más a jó. Nálunk pl anyós még úgy 3-4 hónappal szülés előtt kijelentette, hogy ő arra a hétre vett ki szabit, amikor majd szülök. Nem szóltam semmit. Aztán pár nappal a szülés után megkérdezte, hogy jöjjön-e segíteni (10 percre laknak gyalog). Megköszöntem, hogy nem, csak nem fog éhen-szomjan halni a baba, és talán el is tudom látni. Elvégre úgy voltam vele, hogy ha mindent más csinál, attól én még nem fogom tudni. Anyu is felajánlotta, neki is megköszöntem, és 3 hétig a férjemmel és a babával voltunk itthon hármasban. Nekünk így volt jó. (császárral szültem, nem volt egy túl könnyű időszak, de nem bántam meg. Elviselhetetlen lett volna még a saját nyűgöm mellett mást kerülgetni)

(Emellett nekem pl szintén kifejezetten rosszul esett, hogy anyós az első itthon töltött napon jött, hogy majd ő megfürdeti a kicsit, megmutatja hogy kell. A kutya se kérte rá. Így az első fürdetés az övé lett. Mondta jön holnap is. Hát, mondom, csak nem marad koszos a baba... Aztán így nem jött. Ez van, én ilyen vagyok. Igyekszem magam megoldani a dolgokat, nekem így jó. Van aki pedig szereti, ha mindent megmutatnak)

Kedves Kérdező, Neked kell eldönteni, igényled-e a segítséget, vagy sem. Ha odaköltözik valaki segíteni, és mégsem megy vele az addigi együttlét, udvariasan megköszönöd, és megkéred, hogy mostmár hagy legyetek egyedül. Ha pedig jó, hogy ott van, és segít, akkor pedig azt köszönöd meg.

Én megmondtam, hogy ne jöjjenek. Pici a lakàsunk, a férjem itthon volt velem tehàt nem voltam egyedül... Ès egyébként is úgy gondoltam, szokjunk össze, a pici szokja meg a helyét, az akkor még idegen környezetét, aztàn majd jöhetnek.

Nem bàntam meg, el tudtam látni mindent itthon.