Hogy lehetek ennyire sz@r anya? Kérlek! Hogyan kell anyának lenni?

Te jó ég utolsó!!

Semmi bántó szándék nem volt a válaszomban. És igenis nem árt a pszichológus, hiszen a kérdezőnek komoly gondot okoz, hogy nem érzi magát anyának. Már ez egy ok, hogy elbeszélgessen egy hozzáértővel. A másik meg hogy tényleg, baj lehet ebből, hogy egész nap egyedül hagyja, "csak" ellátja a létszükséges dolgokat...

Szerintem ha a kérdező ennyire nem bízik magában igenis beszélje ki magából és egy szakember segít a problémát megoldani! Ennyi. Lehet megint lepontozni.

Nézd, én már nagyon sok segítséget és tanácsot kaptam és olvastam az itteni anyukáktól, úgy gondolom, hogy többet és hasznosabbat, mint egy névvel vállalt fórum oldalon, nagyon szeretek ide járni ebbe a témakörbe. Mégis úgy gondolom, hogy vannak olyan kérdések, amikben sajnos nem tudnak egymásnak segíteni az édesanyák, és ez is olyan. Hacsak nincs itt egy gyakorló pszichológus, orvos, védőnő, valaki, akinek megvan a szaktudása, háttere a jelenségről, amiről írsz.

Én nem bagatelizálnám el a problémát. Nem tartalak rossz embernek, rossz anyának, egy dolog biztos, mostanra már egy erős és stabil kötődés kellene hogy fűzzön a kisbabádhoz. Igaz, amit írtak itt korábban, ahogy nő, úgy nő egyre jobban az ember szívéhez a gyerek, de igazából 6 hónaposan is ki tudja már fejezni az örömét, ha meglát, és te mint édesanya, különleges személy vagy az életében. Mindenképpen beszélgetnék erről valakivel, akár a védőnővel, mert ezeket az érzéseket tisztáznod kellene magadban.

1. voltam

Nekem nagyon furcsa amit írsz, egyre kerekebb szemekkel olvastam a kommentjeidet, a csúcs nálam az a mondat volt, mikor azt írtad, hogy van olyan, hogy a következő etetésig felé sem nézel. Ez nagyon ijesztően hangzik, valami tényleg nem oké nálad/nálatok, mert egy anya ilyet azért valóban nem tesz. Pont amikor csöndben van a gyerek, akkor figyelünk fel, megyünk oda, hogy esetleg valami baj van. Ilyet sem érzel soha?

A másik dolog: az álmaid megvalósítása.

Miért nem tudtad megvalósítani a hófehér baldahinos álmodat? Ez nem csupán pénz kérdése, csak némi erőfeszítés, utánajárás, kreativitás.

Gondolom még sok egyéb eszményképed van, próbáld meg akkor most behozni az eddigi lemaradást és valósíts meg. Senki és semmi nem akadályozza meg egy anyukát ebben.

Ha azt tervezted, hogy rózsaszín masnis lesz a kislányod, akkor tegyél rá rózsaszín masnit és ne azon szomorkodj, hogy még nincs haja. Ez csak egy példa volt, de ha otthon ülsz és keseregsz, akkor nem lépsz előrébb és valóban elhidegültök egymástól.

Menjetek baba-mama tornára, ringatóra, babaúszásra, strandra, turiba, bárhova, csak mozduljatok ki. Egy csomó hely van ahol láthatsz hasonló korú babát az anyukájával, és rájössz, hogy ez nem egy tudomány, csak tenni kell és érezni.

9-es válaszoló, igen, komoly. Ha figyelmesen elolvasod az anyuka kommentjeit, akkor láthatod, hogy ő saját maga fogalmaz úgy, mint aki csak gépiesen ellátja a kisbabája körüli teendőket, még csak a nevén sem említi a gyermekét, csak "a gyerek"-ként utal rá.

Két külön dolog, hogy valaki csüng a babán és hogy szeretetteljes és érzelemgazdag környzetet teremt köré. Az utóbbit nem tudja az anyuka teljesíteni, ezt ő maga mondja. Ezért nem szabad csak legyinteni rá, és azt mondani, hogy majd 2-3 éves korban jobb lesz.

Egyébként én pl nem érzem, hogy nyomás lenne rajtunk a gyereknevelést, vagy ebben a korban, amiben az anyuka babája van, gondozást illetően. Az emberben magától jön (anyukában, apukában, bárkiben, aki kisbabára néz), hogy sok-sok testi kontaktust teremtsen a kicsivel, ölelgesse, puszilgassa, simogassa, ringassa. Ha valakinek ez nehézséget okoz fél évvel a szülés után, akkor jó, ha erről tud beszélni hozzáértő emberrel, mert könnyen lehet, hogy valami gond van.

Egy nagy off-al belekérdezek: sétálni jártok? Közös program házon kívül?

Nekem kicsit depresszió - szagú a történeted :(