Zárkózott, magamnak való anyuka vagyok. Félek hogy ez hátrányt jelent majd a babámnak, mert nem viszem olyan helyekre majd (az óvodán kívül), ahol barátkozhat. Vagy butaság ezen rágódnom?

Nyugi, én sem vagyok (és az apja sem) az a "mindenkivel nagyon gyorsan megtalálom a hangot és aki az utamba akad beszélgetek" típus, nehezen barátkozom. Jobbára én is egyedül tologatom a babakocsit, egyszer-kétszer a játszótéren pár mondatot váltok más anyukákkal (hány hónapos stb kérdések) Na de lányom! Hát komolyan, nem tudom kitől örökölte... az utcán bárkire vigyorog, aki hajlandó ránézni, a játszótéren ha a közelébe kerül egy baba, már fogdosná :), amikor elvittük ismerős babákhoz, ott is kb 10 mp alatt feltalálta magát és mászott a fiúk után :) úgyhogy szerintem nem feltétlen szülő függő a dolog... szintén 4 nap múlva 8 hónapos kislány anyukája

Egyébként hol laksz?

Nálunk egyikünk sem az a nagyon barátkozós. A férjem még régi ismerősökkel,rokonokkal is alig beszél. Mondjuk én sokat beszélek azokkal akiket már ismerek.

Nálunk az volt a gond,hogy nem volt a lányommal egykorú gyerek a környéken,ismerősök között, így még most sincs barátja az oviban(kis csoportos volt most). Nem is nagyon beszél a többiekkel :( Pedig játszótérre jártunk,de az kevés volt. Viszont akiket már ismer régen (pl:szomszédok) azokkal már jól kijön.

Szia!

Hasonló beállítottságú vagyok én is, apuka szociálisabb, mindenkivel jól el tud viccelődni, de azért nem szólít le mindnekit az utcán. Megfigyeltük azt, hogy amikor a kislányom velem van, csendesen játszik, elvan magával, ha apa hazajön, azonnal felpörög. Úgy gondolom, mindenképpen érzi a temperamentumot, viszont megvan a saját személyisége, mindkettőnkből örökölt. Én is egyedül tolom a babakocsit, de ha ismerkedni akar egy éppen szembejövő babával, megállunk, eltársalgunk (de inkább csak ők :-). Viszont, tudom magamról, hogy jobb szeretek egyedül lenni, ezért tudatosan odafigyelek, hogy a babámat ne fosszam meg az ismerkedéstől. Elmegyünk a játszótérre, nézi a babákat, nevet rájuk, rikkant nekik. Tervezem, hogy elmegyünk baba-mama klubba, ilyenek. Engem lefáraszt, ha mindennap találkozni kellene valakivel, de néha jól esik. Próbáld meg kiismerni a babádat. Ha úgy találod, hogy szereti a társaságot, hát vidd el, fontos neki. Ha úgy látod el van enélkül is, ne erőltesd, mert a visszájára is fordulhat (ismerek ilyen esetet is).

Én sem vagyok egy beszélgetős, barátkozós típus típus, de nekem pont jó ez így.

Viszont a párom és fiam pont a másik véglet.

Nem tudom alányom milyen lesz (még csak 3 hós), lehet, hogy olyan undok, mint az anyja :-))

Én könnyen barátkozok, csak ritkán járok társaságba. Az anyukám is ilyen típus, egy könyvvel, egy rejtvénnyel egész nap elvagyunk.

Mióta babám van, még kevesebbet járok el.

Én úgy látom, változtatnom kell, mert a lányom olyan édesen eljátszik a tükörképével, hogy fáj a szívem, amikor "beszélget" a "másik" babával. :( Kéne egy tesó, de nem tudunk most 2 gyereket vállalni. (Nekem sincs testvérem.)

Még nem megy, ha majd aktívabb lesz, talán javul a helyzet (játszótér, séta,...).

Mi is kettesben sétálgatunk, nincs társaságunk. Aki volt, az egy kisgyerekessel nem igazán tud mit kezdeni, a babás ismerősök meg elfoglalják magukat a babájukkal és nem nagyon keresnek minket.

Párom "haverkodósabb", de az ő társasága nem nekem való (babával).

Szóval én keresni fogok valami babás csoportot, vagy nem tudom, de ez így nem mehet tovább.

Ja, 1 hét múlva lesz 8 hónapos a lányom.