A nagy kérdés! Ringassuk a babát vagy ne?

szerintem is baba-függő, de anyuka-függő is. Én nem ringattam, úgy gondoltam ha ő "kéri" csak akkor fogom. Csak úgy nem szoktatom rá. A mi babánk soha nem igényelte, sőt jobban szerette, ha hagyjuk nyugodtan elaludni. Amikor nehezebben szenderedett álomba, akkor felültem az ágyba, az ölembe vettem, magamhoz bújtattam. Percek alatt elszenderedett és már raktam is a kiságyba. Az utóbbi hónapokban pedig már tekeredeik ki a kezemből, ha ölbe veszem elalvás előtt.

Szóval elsősorban baba, másodsorban anya-függő (ki hogy altatja első perctől a picit).

Én csak akkor ringattam, amikor igényelte. Volt olyan idő, amikor napközben csak ringatva aludt el. Ez már elmúlt. Éjjel pedig vacsizik és magától elalszik, nem igényli a ringatást. Nem csak ringatással lehet kifejeznünk a szeretetünk. Ha csak ülök és ölelem magamhoz büfiztetés után, az is ugyan olyan jó (ha nem jobb), mintha ringatnám. Magamba szívom az illatát, orrommal simogatom a puha hajacskáját, apró puszikat nyomok az arcára. Így legalább nem szakad le a hátam.

6 hónapos most és nekünk így jó.

Én 5 hónapos koráig ringatva altattam el napközben és este is. Aztán egyik pillanatról a másikra elkezdett az ölemben rúgkapálni 5 hónaposan, hirtelen azt se tudtam mit csináljak:) Betettem az ágyába inkább, azóta egyedül alszik el. Most 2 éves 4 hónapos, de az esti tejet még mindig az ölemben issza meg, összebújva, majd kéri hogy tentebabázzunk (ilyenkor ül az ölemben, mondja velem a tente-babát), dülöngélek vele, utána irány a szobája és az ágyikója.

Szerintem nem szokott hozzá:)

Nem csak az altatás előtt lehet ringatni. Ezt csak azért írom, mert a válaszolók többsége ezt összekötötte az elaltatással.

Maga a ringatás nagyon jót tesz a baba lelkének és idegrendszerének is.

A barátnőd gyermekének a leírtakból úgy tűnik, hogy valószínűleg lesznek később kötődési gondjai. Nem is csak kizárólag a ringatás miatt, hanem ha egy anya ennyire ellenzi a testi kontaktust, a szeretgetést, teljesen alaptalan dolgokra hivatkozva ( a szeretetet baj talán, ha valaki megszokja?!), akkor valószínűleg neki is gondjai vannak ezzel.

Én is kaptam mindenkitől, az okos rokonoktól főleg, hogy miért van ennyit ölben, de igazából sohasem érdekelt. A babám kiegyensúlyozott, mosolygós, alig sír, egyedül(!) alszik el az ágyában egy kis ideig tartó ringatás után, ami a böfi miatt is fontos, mert kaja után fektetem le.

Egyedül is egyre tovább már el tud játszani, de imád ölben lenni, bár már egyre többet kacsintgat a külvilág felé:)

Én azt mondom, ha egyszer megtapasztalta a biztonságot, amit a ringatás nyújt, akkor sokkal bátrabban fogja a világot is felfedezni.

Nem hiszem el,hogy az ilyen ember minek szül gyereket???

9 hónapig egy test-egy lélek voltak most meg megtagadja a közelséget...ááá...felháborító!Ráadásul pocakfájós is és hagyja sírni??

Szerencsétlen babát látatlanba is sajnálom.

Szóval csak azt akartam írni, hogy ha automatikusan jön a mozdulat, hogy ringatom a gyereket, a gyereknek pedig szemmel láthatóan jólesik, megnyugszik tőle..., akkor nem fogom magam leállítani azért, hogy hozzá ne szokjon!

Milyen baromság már ez?