Ha tovább szopizik a babád fél óránál és még mindig csak 50ml evett akkor tovább eteted vagy hagyod sírni?

Dehogy szólt neked :-)

Amúgy sem szokásom másra huhogni, ezt általánosságban írtam, ne vedd magadra!

Én írtam így, hogy nem szabad , aki nagyon rosszúl járt pont emiatt.

Nekem már 7 hónapos a kislányom és elmúltak a sebeim amit az első 1 hónapban nyüglődtem (egy ideig küzdöttem hogy a seb ellenére lefejem amit tudok, de folyton felszakadt). Ennek hiába már fél éve és már összeforrt minden... egyszerűen szinte eltűntek a mellbimbóim mert olyamatosan a felső bőrréteg a seb gyógyúlásával lejött (zuhanyzás közben simán szivaccsal ledörzsöltem róla mert ugyebár a gyógyuló seb marhára viszket) közben germastannal és a madela krémével felváltva kentem...eredmény, hogy szinte teljesen egyvonalban van a mellbimbóm a mellemmel beleolvadva az egész fúj.. hát huszon éves fejjel igen csak kellemetlen érzés ha az ember nem tudja igazán nőnek érezni magát és szégyenlős miatta a párja előtt is. Hát ez van... Szóval azért ,,nem szabad" mert komoly következményei lehetnek az anyukára nézve. Mindenképpen hívd fel a védőnődet és kérj egy szoptatási tanácsadó telefonszámot tőle. Nem tudom merre laksz, de itt úgy van, hogy felhívod és nem magánrendelője van hanem ha hívod házhoz is kijön mert egyébként a kórházban van. Ellenőrzi, hogy hogyan teszed mellre a gyereket, hogy ő milyen aktívan eszik, stb... Nekem a kislányom lustácskán evett mert folyton elfáradt rajta és csak cumizott aztán megint újra beindult...elmagyarázta, hogy az volt a probléma, hogy miközben a szájában volt a mellbimbóm kiázott ahogyan a bőröd az uszodában:) és mikor pedig rájött az igazán ehetnék akkor ezt a felázott bőrrészt felsértette és néhány nap alatt sikerült is teljesen felszakítania. Az egyik mellbimbóm annyira durva volt hogy teljesen úgy nézett ki mintha leszakadt volna..de komolyan!!! a másikból egy darab hiányzott mert először középen egy vágáshoz hasonló nagy repedés lett rajta de az egész teljesen és később ahogyan sebbként felszáradt és begyógyúlt először az egyil oldali mellbimbóm jött le amikor lemostam róla és ,,megvakartam" mosdószivaccsal mert őrületesen viszeketett a sebgyógyulás. Hát akárhogy is nagyon kínlódtam. Arról nem is beszélve, hogy rengeteget szenvedtem a láztól...végül orvosi javaslatra kellett elapasztani miután külön szakorvost kerestem fel. Most fél év elteltével kell majd mamográfiától kezdve sok vizsgálatra elmennem ennek kapcsán mert fél évet kell várni amíg a mellben lévő állomány bizonyos része elsorvad és kb kialakul a végleges állapota. Hát félek is a dologtól nagyon nagyon, de igyekszek nem a legrosszabbra gondolni. Én nem gondoltam volna, hogy mennyire nagy kárt okozhat és én még csak nem is hallottam azt, hogy fél óra elég lenne nekik. ÓÓ még olyan is volt, hogy akkora lelkiismeretfurdalásom volt, hogy tápszert kap tejcsi helyett, hogy amikor még volt tejem RENGETEG, de mindkét mellbimbóm már szétroncsolódott akkor cumisüveget tartottam alájuk és egész este vártam, hogy valami mennyiség összegyűljön ahogyan lecsepegett...kb 20 ml-nyit össze is tudtam így szedni. Erre kislányom meg megitta és később kibukta. Erre mikor próbáltam kicsit később már gennyes is volt pedig nem nyomtam meg direkt, hogy ne jöjjön belőle a genny. Már egyszerűen a pokolban éreztem magamat. Tényleg kérj egy elérhetőséget hogy megbeszélhesd olyanokkal akik tényleg értenek hozzá. Szép és jó az igény szerinti szoptatás és én is imádtam volna a dologt. A mai napig a kislányommal alszok a legtöbbet mert hiányzik hogy a mellkasomon megyen és szükségem van a közelségére ilyen formában is és érzem, hogy ennek köze van ehez. Arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretnék régi formámban lenni nőként is és ha a doktorúr is áldását fogja adni a vizsgálatok után akkor keresnem kell egy plasztikai sebészt is ahoz, hogy elfogadhassam magamat. De annyira kattog a fejemben, hogy de mikor??? Kislányom imád ölben lenni...hogy venném fel ha nem emelhetnék vagy korlátozva lennék??? Még túl kicsi hozzá. Akkor pedig mindaddig ilyen maradok? Nem igazán tesz jót ez nekünk a párommal sem mert se én sem ő nem tudjuk megfelelően kezelni és ez érződik a kapcsolatunkon is. Nem olyan könnyű ez a dolog mint hangzik. 3 hetesen még nem volt igazán rálátásom azon, hogy valaha újra igényeljem a nőiességemet. Ez teljesen más téma, de sajnos emiatt alakult ez ki.:(