1 vagy 2 évesen adnátok inkább bölcsibe babátokat?

Szerintem nincs igazad.

Sokszor úgy megyek a kisfiamért a bölcsibe, hogy az amúgy nagyon okos, 1 évesek ordítanak kint az udvaron, járnak körbe-körbe és csak sírnak. Ők még nem minden esetben értik ezt a helyzetet, hogy miért nincs ott anya :-(

Ezzel szemben ezt egy 2 éves nagyjából már megérti (persze nem a beszoktatás időszakáról beszélek, hanem később). Nekem a szívem szokott megszakadni azokért a picikért, pedig más gyerekével kaőcsolatban nem vagyok eg yérzelgős fajta.

Szóval én megértem, ha feltétlenül szükséges beadni a gyereket, de az tuti, hogy 1 évesen semmiképp nem jobb neki a bölcsiben, mint melletted.

Na most az Én véleményem az,hogy nem viccből van az anyja mellett a gyerek helye 3 éves koráig.

DE viszont a GYED lejárta után valójában csak nagyon kevesen tudnak megéldegélni,így sokan arra vagyunk kényszerítve,hogy bölcsibe toljuk a gyermekeinket.Személyszerint csak 2 évesen adom be a kislányomat bölcsibe,mert addig is jobb helye,mint melettem sehol nem lenne,és ezek az idők pótolhatatlanok mindkettőtök számára.

21 hónaposan adtam bölcsibe a kisfiamat tavaly szeptemberben, mert a munkahelyem kikönyörögte a korábbi kezdést.

Nagyon megbántam, hogy nem maradtam otthon a teljes két évet, nehezen szokott be, sokat volt beteg, szerintem hiányzott még az a 4 hónap, amit eredetileg terveztünk együtt otthon tölteni.

Én mindenképpen azt javaslom, jövő január előtt semmiképp se add bölcsibe.

Utána áprilisig még mindig lehet egy átmeneti időszak, amikor pl. csak délig hagyod bent, így mindkettőtöknek lesz ideje hozzászokni a gondoltahoz, neked is lesz időd magadra munkakezdés előtt.

Nagyon jó látni, ahogy fejlődik a lányom. Én már csak ezért is örülök, hogy legalább 2 évig itthon lehetek vele. Nekem mutatja meg nap mint nap, amit tanult, nekem mondja ki az első szavakat, úgyhogy örülök, hogy én lehetek tanúja ennek, és nem egy 'vadidegen' dada láthatja ezeket először, és csak elmondás alapján hallhatnám miket csinál.

2 évesen már én is beadom őt, de addig örülök, hogy otthon lehet maradni eddig a gyerekkel.

Amúgy azt a véleményt osztom, hogy két évesen már jobban meg fogja érteni, hogy anya nincs mellette mindig.

Ha muszáj lenne beadni, akkor persze nem azt mondom, hogy ebből kő kemény hátránya származna, csak azt gondolom, ha otthon lehetsz vele, és megélheted vele ezeket a napokat, amíg soha vissza nem térnek, akkor inkább legyél vele addig, míg lehet.

Én sem 1 évesen, sem 2 évesen nem fogom bölcsibe adni a fiamat. Egyrészt azért, mert nálunk 25 km-es körzetben egy sincs, a másik meg hogy 3 éves korig szól a gyerekkel való itthon maradás és én addig itthon is akarok vele maradni.

Én gyesen vagyok, tehát sokkal kevesebbet kapok, mint egy gyeden lévő anyuka.

A férjem sem keresi halálra magát. Mi megtanultunk kis pénzből megélni.

De!!! Mielőtt bárki is elítélne ezért, az olyan embert megértem, aki mondjuk, ha kevesebb pénzt kapna, esetleg nem tudná fizetni a lakástörlesztőjét és elvinnék a fejük felől a házat. Olyankor persze, menjen vissza az anyuka dolgozni.

Vagy ha a munkahelyét elveszíti, ha nem megy vissza, mikor 2 éves a gyerek. Mert utána csak nagyon nehezen találna másikat a mai világban.

De ha nálad is ilyen dolgokról van szó, akkor is várd meg a 2 évet inkább! A fiam másfél éves, nagyon sok mindent megért, tényleg, de érzem, hogy még igen is szüksége van arra, hogy a nap nagy részét vele töltsem.

Akkor egy 1 éves szerinted mit érezne? Ha elmész otthonról mondjuk pár órára, nem sajog a szíved utána, ha meg hazaérsz, nem látod a boldogságot az arcán?

Ugyanez lesz 2 évesen is, de akkor már meg fogja érteni nagyjából a dolgok miértjét. Most még biztosan nem.