Nem tulzas, hogy 3 evig otthon marad az anyuka?

Ki hogy érzi. Én szeretek itthon lenni, 4,5 éve vagyok itthon, 3 hós a legkisebb (3.) gyerekem. Nekem már az is nehéz, hogy a nagyom ovis, és meg kellett szoknom, hogy a napja nagy részéről már nincs tudomásom, nem látom, hogy mit csinál.

DE megértem, hogy valaki kevésbé viseli el a monotonitást, vagy anyagilag nem teheti meg, és visszamegy dolgozni. A lényeg, hogy a gyerek egy kiegyensúlyozott, boldog anyukát kapjon, ha csak munka után, délután, az is jobb, mint ha azt érzi, hogy anyuka mindig feszült, és nem jó neki otthon.

A kis korkülönbség az elején mindig nehezebb. Cserébe viszont összenőnek, és elég hamar szépen eljátszanak együtt és nem csak tesók, játszótársak, barátok is lesznek. Ez nagyobb korkülönbségénél nem igazán valósul meg.

Szerintem is sok-legalábbis nekem.Persze elismerem, hogy valaki úgy van otthon 3 évet a gyerekével, hogy élvezi minden pillanatát, de én nem ez a típus vagyok.

Kedves Kérdező, hozzád hasonlóan én is beleőrültem a monotonitásba,abba hogy minden nap ugyanaz...kisfiam 20 hónaposan kezdte a bölcsit, 1-2 hét után megszerette.

A délutánokat pedig egészen a fürdetésig játékkal töltöttük így belőlem is kapott eleget.Hozzáteszem én is sokkal hasznosabban töltök vele minden percet, mint amikor 0-24-ben együtt voltunk.

Hidd el ez az érzés amit most érzel el fog múlni mikor már nem kell fejned(nekem is ez volt úgyhogy tudom miről beszélsz) illetve akkor mikor majd a két gyerkőc összenől,egyre többet fognak együtt játszani,egyre jobban önállósodnak!Legalábbis nagyon sok anyuka ezt írja akinek kis korkülönbségesek a babái hogy az eleje iszonyat nehéz de utánna kamatostul megtérül!És amikor kivagy gondolj erre!

Viszont én azt mondom,ha egy idő után is ezt érzed amit írsz akkor mehetnek nyugodtan a gyarkőcök bölcsibe/oviba!

Nem az együtt töltött idő mennyisége hanem a minősége alényeg meg az hogy egy nyugodt anyukájuk legyen!

1. két gyerkőccel egymás után voltam otthon 6 évig, aztán 4 év szünet, de ezalatt is otthoni melóm volt, most van egy 21 hósom és eszem ágában nem volna beadni őt bölcsibe. A nagyot 5 évesen adtam be, a kisebbiket 4 évesen, de csak azért mert ő akart oviba menni, különben nem adtam volna még be. Nekem rossz emlékeim vannak, nagyon anyás voltam, nem is igen jártam oviba. A picit is aszerint fogom beadni, hogy ő szeretne-e. Tudom nem mindenki engedheti meg magának ezt a gondolkodást, van akinek muszáj. De szerintem igenis 3 év kell a kisgyereknek az anyja mellett!! Én sajnálom is azokat az külföldi anyukákat akik ezt nem engedhetik meg maguknak.

Nekem is voltak hullámok amikor nagyon mentem volna dolgozni, de akkortájt is két gyerek mellett is nehéz volt elhelyezkedni. Aztán meg az ember lánya megszokja a helyzetet. És nem unatkozom, mert nincs idő, és vannak barátnők akikkel ki tudok kapcsolódni is.