Mi a véleményetek arról az anyukáról aki babakocsit tolva dohányzik?

Amikor a babakocsit tolja és mellettem haladnak abból még én is kapok!!!

Minden szál cigaretta 1 percet vesz az életedből! 1 szál cigi annyit tesz mint 1 perccel kevesebbet lehetsz a gyerekeddel, és egy perccet elveszel abból amit a te anyukád neked áldozott!

Én sem szüntem meg nőnek lenni! Magassarkú, műköröm, póthaj és szoli...egy ízig vérig nő voltam és vagyok! De ha a gyerekemmel játszok sportcipőbe bújok, és nem halok bele ha nem jutok el a szoliig csakmert épp nincs aki vigyázzon rá. Nem fogom elveszíteni a nőességemet azért mert le kell mondjak azokról az éjszakákról amikor fogzás miatt szenvedünk és kényelmi szempontok miatt nyilván én aludnék...de nem teszem. Nem leszek attól kevésbé nő mert nem dohányzom! Ugyan úgy vannk igényeim mint előtte, viszont abszolút elfogadom, hogy a legfontosabb szükségletem magam számára az, hogy neki jó legyen. Ez nekem soha nem volt kérdés.

A passzív dohányzás pedig iszonyatosan káros. Gyereket vállaltam úgy, hogy mellette esküt tettem arra, hogy megvédem attól ami neki árthat, amitől csak tudom. Anyának lenni könyebb mint jó anyának, mert magába foglalja azt, hogy nem csak lemondassz dolgokról úgy, hogy neki jó legyen, hanem úgy, hogy közben neked is. Mosolyogva lemondani a szenvedélyeiről pedig csak egy anya képes, mert csak ő érzi azt, hogy többet kap cserébe...

Mondjuk nálam ott bukik ez az egész témakör, hogy valaki szándékosan mérgezi magát... már ezt se vagyok képes ésszel felmérni. Mindegy, hogy van gyerek vagy nincs, van család vagy nincs, egyszerűen magának rövidíti le az életét. Persze, lehet erre is azt mondani, hogy mindenkinek joga van dönteni a sorsa felől, ezt abszolút el is tudom fogadni. De, nekem szemszer ebbe valahogy nem passzol bele az, hogy direkte ártok magamnak.

Más káros, de sajnos mára már az életünk részét képező dolgokat pedig szerintem nem lehet ezzel egy lapon említeni: a városi szmog és egyebek sokkal kevésbé kivédhetőek, mint az, hogy elmegyek a boltba, fizetek egy vagyont a cigiért és aztán saját magam minden külső kényszerítő hatás nélkül rágyújtok. Az előbbit sokkal nehezebb elkerülni, mint az utóbbit. (Éshát ezért nem is "érdemes" rászokni a cigire, mert letenni 1000x nehezebb, gondolom..)

Én éppen ezért írtam, hogy nem igaz hogy magának árt az aki megteszi. Gondoljon minden anya bele, hogy mit tett azért hogy az ő gyermeke élhessen. Ezeket mi is ugyan olyan áldozatok révén kaptuk meg mi a saját anyukánktól.

Mit tennél ha a gyereked ártana magának akár cigivel vagy bármi mással? Rengeteg agysejtet elpusztít az alkohol. Azokért az agysejtekért valaki hatalmas erőfeszítéseket tett ez akár te vagy akár a saját anyukád. Szerintem aki magát mérgezi az az édesanyját vágja pofon. Én is nagyon buta voltam és nem éreztem azt amit most. Nem értettem milyen a féltés és aggódás. Nem véletlenül tiltottak a szülők annak idején jópár dolgot. Akkor azt gondoltam ők a hülyék, de mamár rájöttem, hogy én voltam az. A féltés, a gondoskodás, a hála, a szeretet, a tisztelet...mind szükséges a harmonikus családhoz. Szerintem egy anyának igen is kötelessége az, hogy megvédje a gyerekét mindentől amitől csak tudja. Ebben a szellemben vállaltam én is gyermeket és örömmel mondok le olyan dolgokról amikről máskor nem tettem volna. Boldogabb agyok vele minden percben mint x doboz cigi után.:) Még ha hisztis is... Szeretném kihasználni az összes MÁSODPERCET amíg élek, hogy segítsem. Egybként kezdetben csak divatból cigiztem az iskolában, később pedig már azért egyre többet, mert rengeteget dolgoztam. Éreztem, hogy lelki téren nincs minden rendben. Eddig bárkivel feljött a dohányzás téma aki nem tudja letenni mind más és más ürességet próbál vele kitölteni. Egyik napról a másikra tettem le pedig előtte fokozatosan próbáltam. Aki viszont így próbálja az nem is akarja igazán. Ezt magamról tudom. Nem azt láttam, hogy 1-el kevesebbet szívok, hanem hogy 3-at még elszívhatok... A célt kell látni. Kitartáshoz pedig kiegyensúlyozott lélekre van szükség, aki ész érvekkel együtt meggyőzi a testet és kitartást ad ahoz, hogy felfogja, nincs rá szüksége. Egyszer akartam tényleg igazán leszokni és milliószor csak amolyan ,,na persze le kéne tenni" -módon. A két mód között a különbség, hogy 3 éve nem gyújtottam rá. Nem érzek nagy megeröltetést sem a dologhoz. Igazán nincs is időm elmélkedni azon, hogy jól esne-e. Jobban fog esni az az egy perc amit helyette a lányommal tölthetek és hogy nem tékozlom tovább anyukám ajándékát, az életem perceit.