Ti is elvesztitek a türelmeteket néha?

Soha nem ütöttem meg a kisfiamat, de van, hogy elvesztem a türelmem és kiabálok egyet. Utána pedig gyötör a lelkiismeret, mert nem akarom, hogy féljen tőlem a kicsi, vagy szorongjon miattam. Mivel tervező tíous vagyok, sokáig kellett szoknom azt, hogy nem mindent tudok kontrollálni és a helyzethez alkalmazkodnom kell, de nagyon igyekszem. Úgy érzem mindent megteszek, hogy jó anya legyek, de pl. ha szétkeni az egésza rcán, haján az ételt akkor elszáll az agyam. Nem is igazán ez miatt, hanem inkább azért, mert ha egyszer ezt megcsinálja, utána juszt se fogadja el az ételt. Szeretném, ha erősen kötődne hozzám és ez miatt is aggódom, mert ha apa itthon van, mindig inkább hozzá megy oda és nem hozzám. Tudom, hogy pici és szeretném, ha mindkettőnkkel nagyon erős és jó kapcsolata lenne, de olyan rosszul esik...van hasonló tapasztalatotok, vagy jótanácsotok? Olyanok kérem ne írjanak, akik csak bírálni v lehordani akarnak.