Akinek hosszú, elhúzódó, nehéz szülése volt, mikor szánta rá magát arra, hogy jöjjön a kistesó? Milyen volt második (harmadik) szülés?

ha még itt tartasz,ne is vállaj babát. hidd el,megjön még az érzésd. én 36 órát vajúdtam érzéstelenités nélkül,egyedül mert vajúdóba nem jöhet senki. hánytam,véreztem,tomboltam és orditottam a dokival h vágja már ki a gyereket,mert a végén már azt hittem meghalok. mire végre megjöttek a tolófájások,leállitották az egészet és megcsászároztak,mert a gyerek nyakára tekeredett 2x a zsinór.. zokogtam.. de amikor megkaptam a fiam rögtön azt éreztem,megérte,és akár rögtön végigcsinálnám újra. szülés után 10 hónappal már terhes voltam. most a 3.-at várom.

szóval: mindenki más és más. ne emészd magad és ne akard siettetni a dolgot. esetleg keress egy szülést fldolgozó csoportot,az segithet,vagy egy pszihomókust :) sztem védőnőd tud segiteni. de esetleg beszélhetsz a dokiddal,hátha belemegy a császárba,ha elmondod neki h félsz. vagy segit h ne félj,mindenképpen érdemes megpróbálni mind2 variációt.

Szia!

Nekem az első szülés a mai napig rossz emlék, az is marad örökre. 4 éve volt. Kb ilyen jó volt mint a tiéd, oxitocinos, kézzel tágítós borzalom. 1 év kellett mire feldolgoztam. A második szülés, rá 3 évre, könnyű, gyors, az égvilágon semmi bajom nem colt már utána 1 órával sem. Pedig a baba 4 kiló feletti volt. Többet nem szülök,de örülök hogy a 2.szülés szebbé varázsolta egy baba születését.

1. szülés borzalom volt. Két napos vajúdás, 8 óra oxitocin, óránként tágítás, azt hittem elégek, meghalok, ráadásul 6 napra inkubátorba került a fiam -oxigén támogatás kellett a közel 4 kg-os babának.

Ennek ellenére a 2. babám és a fiam között 2 év van.

2. szülés, 1,5 óra alatt, infúziót sem kötöttek be, semmit, burokrepesztés, majd kilőtt a kislányom a 4250gr-val.

Ég és a föld volt a két szülés. És az azt követő napok is.

Engem az 1. szülés traumája nem tántorított el a 2. babától.

Szia!

Nekem elhúzódó, nehéz és szövődményekkel járó szülésem volt ami után napokig fel sem kelhettem. Ennek ellenére hang nélkül szültem és az idegességtől hülye poénokkal bombáztam a szülésznőmet. Az orvosom nagyon kedves volt és bár hisztis fajtának ismerem magamat nagyon nagy elismeréssel nyugtázták a tűrőképességemet. Mondom ezt úgy, hogy még az utolsó hónapban is sírva álltam asorban a vérvételnél... Ezzel ellenétben nem kértem semmiféle fájdalomcsillapítót. A testem érezte a pokoli fájdalmat de a félelemtől akkora adrenalin dolgozott bennem, hogy alig tudtam felfogni. Mikor túl voltam rajta én is örültem annak, hogy kéész! A terhességem egyenesen katasztrofális volt. Na azt igazán nehezen viseltem. Szülés közben viszont végig a szemem előtt lebegett az...(nem, nem hogy mindjárt láthatom)...hanem hogy hetekig úgysem szülhetek egyszer meg fog szünni a kín. Folyton az időt néztem az órán és számoltam. Megviselt persze nagyon, de nem volt olyan ember aki ezt észre vette volna rajtam a páromon kívül. Álmomban hónapokig a szüléssel álmodtam és bár a lányom nagyon nyugdt mégis kialvatlan voltam mert arra keltem, hogy úgy leizzadtam mintha egy maratont futottam volna le. Hónapokig minden este 4-5 váltás hálóing kellett aludni. Mégis úgy gondoltam, hogy bármikor képes lennék a szülésre. Túléltem, és nem tartotta hetekig vagy hónapokig... De az a baj, hogy mivel ennyire hosszú és bajos volt a terhességem és ezt az 5 nap híján 10 hónapot (30 napos hónapokkal számolva) nem bírnám végig csinálni és egy kisgyerek mellett pláne nem. Igaz még csak 7 hónapja szültem, de azóta sokkal jobban viselek minden fájdalmat (akár intimgyanta:D) amit előtte azt hittem halálos érzés. Rájöttem, hogy hatalmas nagy koncentrálóképesség kell hozzá és önkontroll. Ha néhány mp-ig hagytam a figyelmemet pihentetni arról a gondolatról, hogy minjárt vége...nah akkor éreztem ahogy elhatalmasodik rajtam a fájdalom. Nem szabad!!! Nagyon örülök, hogy így csináltam végig pedig nem tudatosan tettem. Aminek viszonta legjobban örülök, hogy a komplikációk ellenére a kislányom egy egészséges gyönyörű kis tündér akiért érdemes volt szenvednem. Már tanítom is ezerrel puszit adni:D csak megérdemlem már...:D

Párommal pedig az együtlét jobb mint valaha. Amióta látott akkora bálnán...hát megszünt az a szégyenlősség ami miatt bármi tabunak számítana és sokkal felszabadultabbak vagyunk egymással szemben. Biológiailag igaz, hogy mivel töb mint egy óráig kellett BELÜLRŐL! varrni így ért kár, de ez igazából annyi hátránnyal jár, hogy néhány technikai megoldást hanyagolunk. Na és igen! Nekem is volt gond a vizelettartással egy ideig. viszont óriási nagy szerencsémre megoldódott a dolog. Azt leszámítva, hogy ha kell akkor márpedig kell úgyhogy nem merem halogatni és tartani... Szerintem mindenképpen jobb lesz a következő szülésed, mert annyira fogsz félni tőle, hogy várod majd mindig azt, hogy mikor lesz a rosszabb..a rosszabb...a rosszabb... én folyton kérdezgettem, hogy lesz-e már rosszabb és ennek köszönhetően, hogy ennyire rákészültem arra, hogy szörnyű lesz éltem meg úgy, hogy én rosszabbra számítottam:) Pedig örültem volna ha csak 18 órán keresztül lettek volna egybefüggő fájásaim és még másról nem is beszélve.

nem ide tartozik, de akiknek volt vizelettartási problémája, mit lehet csinálni?

Nekem még néha van, egy két csepp, és nagyon kellemetlen