11 hónapos a fiam, és kiveri a frász az idegenektől, összejövetelektől, és ahol sok ember van zárt térben, ez normális?

nekem is ilyen volt a lányom.

Ha családi buli volt, akkor 10 perc volt mire megnyugodott, és mindig rá kellett szólni a hangos papára, hogy vegyen ugyan már vissza. De így se bírt ki 1 órát sem, és tök fáradt volt agyilag.

Én nem szoktattam, és sztem nem is kell elviseljen még ekkora nyüzsit, nekik még nincs kifejlődve ehhez az idegrendszerük. Ne erőltesd, csak zaza lesz tőle, én sem tettem, és most 20 hós, és ő a bulik közepe, mostmár kb 2 órát bír, és tök barátságos.

Sztem csak az emberekhez szoktasd, ne a sok emberhez. tehát beszélgess a zöldségessel/szomszéddal/anyukákkal/bárkivel, és vond be őt is, vagy ha nem akar, akkor csak hallgassa, lássa, hogy Te is csíped az embereket.

de amúgy az idegenektől való félelem normális ebben a korszakban.

Persze hogy normális, ritkább ha nem ilyenek, legalábbis első babák. Van egy jó kis könyvem az még ki is emeli hogy első szülinapra nehogy sok vendéget hívjunk, mert nagy az esély hogy dráma lesz a vége :)

A fiam is ilyen volt, nem erőltettem semmit, annyi emberrel találkozott amennyi volt a normál életünkben. Most is van még majdnem 3 évesen "megszokási idő" pl télapó ünnepségen, ahol mindenkit ismert, de egyszerre sokan voltak. Olyan 20 perc és rohangált ő is, de onnan bármeddig bírja. Ha hozzánk jön idegen, akkor is létszámtól főggően kell neki egy 20-30 perc mire elfogadja őket, de szerintem ez természetes, sosem éltünk nagy társasági életet.

Ez szerintem szoktatástól függ.Én a lányomat születésétől fogva emberekhez szoktattam.Most 15 hónapos, és úgy érzi a legjobban magát, ha körbe van véve emberekkel.A szülinapján is, több mint 10 ember volt és hihetetlenül jól érezte magát.Mindenkihez ment, mosolygott, rötyögött.Ő nagyon élvezi a családi összejöveteleket.(Az elején 5 percig zavarban van, ami annyit jelent, hogy mosolyogva a lábamba kapaszkodik, de utána már hurcibálja az összes játékát az embereknek.) Hihetetlen szociális.

Ezáltal én nem értek egyet a mai felfogással, hogy a gyerek legyen megkímélve, és ne vegye körül sok ember, mert később látszik hogy ez nem jó, amikor mindenkitől megriad, és szerintem ezzel sokkal több kárt okozunk mint hasznot.Nem tudom miért kell alábecsülni a gyerekeket mostanában..nem porcelánból vannak.

szia harmadik vagyok:

kedves utolsó!

Ha nagy családban nő fel az ember, és csecsemőkorától, sőt ugye már a pocakban is napi szinten hallja, érzi a sok embert, megszokja.

De én pl. hétfőtől péntekig, 1-1 babaklubot kivéve, egyedül voltam a lányommal. Minden nap sétáltunk, de ahhoz képtelen voltam hozzászoktatni pl., hogy ha vendégek jönnek, akkor is le tudjam tenni aludni, meg hogy a beszélgetéseket is elviselje...egyszerűen nem ment, hisz vendégek csak 1-2 havonta jöttek, még a szűk család is relatíve messze lakik.

Én vittem őt ide oda, próbáltam szoktatni, de nem ment, hogy minden nap csak menjünk, menjünk, nekem is fárasztó volt, meg a házimunka akkor "szaladt".

tehát szted a kérdést feltevő, és az én estemben hogy kellett volna csinálni, ha nincs meg a napi szintű szoktatás a sok emberhez, nyuzsihez?

(nem én pontoztalak le amúgy, nem szokásom...)

Kérdező, nem mondod komolyan, hogy annak örülnél jobban, ha a kisfiad (11 hónaposan!) ugyanúgy viselkedne IDEGEN emberekkel, mint azokkal, akiket már ismer és akikben megbízik... Ugye, nem. ;)

Pont az a normális, amit ő csinál. Tudja, hogy kik a közeli ismerősei és kik nem azok. Ez szükségszerűen van így, mert ezáltal tanulja meg, hogy ki ő, kik mások és meg tudja majd különböztetni a "jókat" a "rosszaktól". Ez normális pszichés fejlettségi szint ennyi idősen (sőt, még akár később is).

Szerintem ne irigyeld azokat, akikből ez a fajta óvatosság hiányzik, mert bár lehet, hogy ez csak nyitottságot, közvetlenséget jelent, de túlzott bizalmat is kialakíthat bennük, hosszabb távra is. Én is azt gondolom, hogy nem baj, ha a gyerkőc azt szokja meg (vagy legalábbis átesik egy-két olyan szakaszon is), hogy pár embertől fél. Az arany középút a legjobb itt is.