Annyira jó volt állapotosnak lenni, nektek nem hiányzik a "más" állapot?

Nekem 4 hónapos a fiam, szép nosztalgiával gondolok vissza a várandós napokra, de egyáltalán nem szeretnék újra pocis lenni. Így utólag sok minden megszépül, de azért volt sok kellemetlenség, idegeskedés bőven.

Mi nem tervezünk több gyermeket.

Én 2 császáron vagyok túl.Mindkét szülésnél gondok adódtak:(

De szívesen vállalnék egy 3-ik babát,csak hát most valami depresszió félém van,nem szeretném ha neki is baja lenne ebből adódóan,inkább várok vele....igaz ellene sem sokat teszünk...lehet elmúlna a depim:))

Annyira imádtam terhesnek lenni, hogy a szülés utáni depresszióm oka az volt, hogy már nincs a pocakomban. Végig élveztem a terhességet és nem is vártam a szülést, pedig már nyűg volt a vége felé, de annyira imádtam, amikor mocorgott bent! Persze most még jobban imádom, hogy kint van és kézzel fogható, de alig várom már, hogy ismét várandós legyek. A szülés sem volt egyszerű (sőt!!), de már arra is csak szép emlékkel gondolok.

Most 3 hetes a kislányom, úgyhogy erre még várni kell.

Én nem sírom vissza azt az időszakot!

Nekem nagyon nem volt jó terhesnek lenni...

Főleg az utolsó két hónap... hajaj!

Az a sok hülye vizsgálat, a rettegés, hogy minden rendben van-e, az álmatlan éjszakák, a vizesedés, a nehezen mozgás... (megjegyzem veszélyeztetett terhes voltam, és ráadásul a hülye NST-n is mindig ijesztgetett a dokinő, hogy keveset mozog, valami gond lehet... brrr...)

A szülés megváltás volt!

Szülni bármikor, bármennyit, csak valaki hordja ki helyettem, és aggódjon helyettem... :-)