Ti anyukák hogy néztek ki? Terhesség előtt is így terveztétek? Van műkörmötök? Póthajatok vagy hosszú hajatok? Szolárium? Mikor vásároltok magatoknak ruhát? Csinosnak érzitek magatokat?

Igen, ahogy írta előtte a válaszoló, nem a külsőségek a fontosak, így van, ebben nagyon egyetértek!:)

Igazad van! Csak valahogy ez a téma nálam természetes, persze, hogy csinos vagyok, ha megyünk valahova, de nekem könnyű, mert beszaladok az üzletbe, megveszek mindent, ami nekem kell a csinossághoz (ruha, kozmetikum, stb.). Mivel odafigyelek a táplálkozásra, pár kiló maradt rajtam szülés után, lassan nyerem vissza az alakom, de így sem vészes. Így tényleg könnyű... Meg egy gyerekkel. Meg nálam ezek természetes dolgok. Ha nem figyelnék a külsőmre, akkor is szeretne a férjem, nálunk ezek nem számítanak. És csak örülne, ha nem vásárolnék annyit, azt hiszem:))

Persze,hogy nem a külsőségek a legfontosabbak. Viszont,ha ettől anyuka jobban érzi magát,vagy feltöltődik, az a babának is jobb. Kiegyensúlyozott, nyugodt, és nem hullafáradt anyukákra van szükség. Én pl. néha attól is jól érzem magam,hogy ott hagyom a mosatlant,és inkább a családdal vagyok,mint hogy rimánkodjak,hogy nem tudunk együtt játszani,mert nekem güriznek kell...Ha nem csinál magából anyuka bazári majmot,és értékeket is tud átadni,akkor miért ne szépítkezne. Attól,hogy van rajta egy-két mű dolog,még értékei is vannak! A másik is evidens,hogy akinek nincsenek ilyen dolgai,attól még nem ápolatlanok,vagy igénytelenek. De akkor sem fogom feláldozni az életem,és mártírkodni,mert anya lettem. Ő az első,de hogy érte legyek,magammal is összhangban kell lennem. :)

Hú, csajok, hogy megoszlanak a vélemények! Én szőke (festett), hosszú hajú vagyok, és voltam terhesség előtt is! Műkörmöm is volt, előtte, és utána is! Nem hosszú, szép, rövid, de nagyon igényes! A hosszút én konkrétan nem bírom viselni, mert sokat kell gépelnem, és valahogy én úgy nem tudok! Vagyis előtte sokat kellett gépelnem, mivel olyan helyen dolgoztam, és majd fogok is! Mindig is oda figyeltem a kinézetemre, azért is, mert a munkahelyem "megkövetelte", ha ez jó kifejezés! Olyan helyen, irodában, titkárnőként muszáj volt jól kinéznem! Nagyon nem festem magam, max. szempillaspirál! Szerencse, már majdnem teljesen vissza nyertem az alaklom a szülés után, próbálok oda figyelni, miket eszem, és tornázom is! Imádom a gyerekem, ő az első mindenben, de azért magamat sem akarom elhanyagolni! Közvetlen a születése után, plusz 10 kilóval magamon, kicsit pufi arccal (még sok volt a víz rajtam), nem éreztem jól magam! Utáltam kimenni az utcára sétálni! És utáltam, amikor ismerős arcok finoman azt mondták, jaj, de megváltoztál! Ezzel tudom, a kilóimra gondoltak! Így jól érzem magam, és igenis, egy anyuka is lehet csinos, és ettől még imádhatja a gyermekét!

21-es vagyok. Olvasva a hozzászólásokat csak az jutott még eszembe, hogy egy vetélés és két veszélyeztetett terhesség után (3 év alatt) szinte a szextől is elszoktam, az, hogy most jobban odafigyelek magamra, kb. úgy, mint 20 évesen, azért van, mert besokalltam ettől a tenyészkanca élettől. Nem pejoratíve írom ezt, így terveztük, de valami kiakaszthatott, mert 30 éves fejemmel és 15 kg-mal nehezebben most jutottam el odáig, hogy rövidnacit akarok felvenni az utcára (még 20 évesen sem mertem!). Most egyszerűen csak nő akarok lenni. Jókat szeretkezni, szép lenni a két gyerek mellett, persze úgy, hogy mindenre jut időm mellette, a gyerekekre is. Most van erőm tornázni, amihez mindíg lusta voltam. Most valahogy úgy érzem, ha lesz is 3. baba, 3 éven belül nem akarok újra terhes lenni, megutálnám magam. Szerintem mindenki életében jönnek ilyen pillanatok, mikor bekattan. Nekem most jött el.

Én már 40éves vagyok. De nagyon jó érzéssel tölt el, ha megállítanak ismeretlenek is és mondják, hogy ritkán látni ilyen csinos kismamát. És nem vagyok fiatal, hanem 40 éves. Nem foglalkozom a külsőmmel erőmön felül, hosszú szőke hajam van, amit magamnak festek, van műkörmöm (1 hónapban egyszer elmegyek megcsináltatni, ez nem macera), ami kicsi és igényes, szoliba majd most megyek pár alkalommal, hogy megalapozzam a színem (heti 2x félóra), a szemem sminkelem és egy kis púdert használok mindig. Vásárolok magamnak ruhákat is, ha valami megtetszik. De a babámnak is megveszek mindent, ami kell. Szerintem ennyit mindenki megtehet azért, hogy ápolt és csinos legyen. És igen csinosnak érzem magam. Persze azoknak a kismamáknak nem vagyok biztosan szimpatikus, akik nem vesznek maguknak semmit és nem foglalkoznak magukkal egyáltalán. Nem csak itt, hanem az életben sem. De az a fontos, hogy én jól érezzem magam a bőrömben és a "besavanyodott" kismamák véleménye nem érdekel. Én már éltem annyit, hogy tudjam, hogy sajnos az életben nagyon is fontos a megjelenés, mondhatjátok, hogy nem a külső a fontos, de sajnos nagyon sokat számít.