10 hetes körüli babáddal minden percben foglalkozol amikor ébren van, vagy szoktad néha hagyni egyedül is "játszani"?

Nappaliban a hintájában míg főzök, teregetek, teszek veszek, utánna a kanapén velem ami ki van nyitva, babatornáztató, vagy olvasok neki:) vagy csak elvan mellettem míg tv-zek. Csak alszik a kiságyban.

Örülj neki, hogy ilyen szépen elfoglalja magát, használd csak ki ezt az időt nyugodtan.:) Nagyon kell a gyerekeknek az önálló játékidő is, ez is fejleszti őket. Sztem sok anyuka sok mindent megadna azért, ha a babája akár csak fél órára is elszórakoztatná magát.:)

Nálunk 6 hetes koráig szinte hozzám volt nőve. a párom féltékeny is volt kissé:D Szó szerint szinte össze tudtunk veszni azon, hogy kinél legyen a gyerek. Aztán 6 hetes korában azt mondta hogy nem aludhatok egyedül vele és mivel ő forgolódik meg szipog így nem tud társulni, szakadjak le róla... na kiköltöztem a nappaliba a gyerekszobából mert még nem tudtam olyan messze aludni tőle (eleinte is kiságyban aludt csak én a szobájában aludtam de légzésfigyelő be volt kapcsolva) Na 2 hét után sikerült a hálószobánkba beköltözni a bébiőrrel:) Ennek ellenére délután egy ágyban is aludtam mindig vele meg éjszakán kívül mindig velünk volt. Ezt úgy értem hogy ha nem is ölben hanem mondjuk játszószőnyegen, bölcsőhintán, jumperoon,habtapin, ágyon,.... akkor én vele együtt melléfeküdtem vagy ültem és mindent mutogattam neki meg megnéztünk közösen...Azóta visszaszoktam a szobájába de nem mindig alszok ott. De olyankor már együtt is alszunk. (ilyenkor apa vagy dolgozik vagy pihennie kell és így reggel nem keltem fel ha eszünk) Nálunk a kislányunk is nyugodt baba és 1 hónapos korától végigcsucsulja az estéket is. Foga már majdnem kinbújt és mégsincs igazi tortúra vele. Folyton játszunk és macerálom. Ha ő valamit magától akar megnézni és figyelembe se vesz engem akkor is beszélek vagy énekelek neki aztán max nem figyel:) Én egyszerűen csak nem bírom ki, hogy ne legyek vele ha ébren van. Mikor külön költöztem apához akkor gyakran reggel kukucskáltunk hátha már kalimpál csak nem szól, hogy enne:) Imádnivaló kis huncut és minden napunk egy nagy játék:) hangosan sikongatva nevet és mikor haza jön a párom a munkából akkor is örömlázban ég:) Igaz én ha ,,leteszem" akkor párom ,,felveszi" Szóval nem is tud egyedül lenni amíg én elkészülök. Ha ketten vagyunk akkor pedig már vagy nem kell elkészülnöm vagy inkább nem teszem. Olyan kevés ideig marad ilyen kicsi...már így is rengeteget nőtt és még ,,csak" fél év telt el...szeretném kellően kihasználni ezt az időt. Azt pedig nem bánom ha rámszokik (ahogyan én rá:D). Legalább később hatással lehetek a kamaszkorára is akár és talán később hangzik majd el az ,,anya ne fogd a kezemet a boltban mert az olyan ciki"-mondat:D Ha nem, hát nem. Akkor csak pusztán azért, mert nekem így kellemes.