Hány gyermeket "mertek" szülni Anyukák?

3 gyerekünk van. Mind a három 4 éven aluli :)

Nálunk nem pénz kérdése a 4.baba. Mindenünk megvan, ház, 2 kocsi, nyaraló, tartalék stb...én szülnék még, férjem már vacilál, de ha nagyon akarnám rá tudnám beszélni :)

Nálunk egy fél éves angyalka hoz mosolyt az arcunkra minden nap. Megszületése után még lelkes voltam, mert a sok ilyesztő story és ,,nehéznek" számító szülésem ellenére én a hatalmas adrenalintól nagyon könnyen dolgoztam fel lelkileg (testileg már nem éppen) a szülést. Azt hittem lesz sírás, kiabálás ilyesmi...Ehez képest csend, kedves szavak, utasítgatások, hogy éppen mit tegyek és mire koncentráljak és még a begörcsölt lábamat is masszírozta az dokim:D Én annyira féltem, sokkal horrorisztikusabbnak gondoltam.

Hát ez után én úgy gondoltam bármikor tudnék szülni. Ha az lenne a kérdés amit kiemeltél...merni bármikor mernék:). Párom mindig két gyereket szeretett volna. Nekem az a max lenne, mert mi hárman vagyunk testvérek és látom, hogy bármennyire is igyekeztek a szüleink nagyon nehéz 3 gyereknek a bizalmasának lenni és igazságot tenni köztük...

Szerencsémre a kislányom nagyon nyugodt baba volt így felelőtlenül 100x is kijelentettem, hogy én bizony bármikor benne lennék a tesóban.

Aztán bennem nagyon megfordultak a dolgok. Megismerkedtem a szokásos babanyügikkel amikkel eddig nem és rájöttem, hogy tényleg fárasztó anyának lenni. Emellett bár bármikor képes lennék szülni én eszméletlenül utáltam terhesnek lenni. Az a rengeteg hányás...fejfájás...szédülés...bevizesedett mindenem...naponta kaptam intravénásan vasat... Szinte NonStop csak bőgtem, hogy hogy megbántam a dolgot. Mikor pedig megszületett... leírhatatlan öröm volt. Így utólag megérte és ha nem lenne 9 hónap helyett csak max 3 akkor lelkesebb lennék újra belefogni. De az a végeláthatatlan hosszú idő... Ahogy telnek a napjaim és lassan sikerült a felszedett (babával együtt) 30 kg-ot is leadni és a régi ismerősök megdöbbennek, hogy én komolyan anyuka vagyok...valahol úgy érzem nem tudnék még egyszer mély levegőt venni is újra belekezdeni és ugyan így végigcsinálni a terhességtől a brutális fogyókúráig... Ráadásúl én szerettem volna sokáig szoptatni ami egy hétig működött és ez nagy törés volt bennem. A fogyás után most még ott tartok, hogy ruhában nincs különbség, de strandra nem mennék. Még most fogok belefogni abba a néhány plasztikai korrekcióba amire úgy érzem a terhesség miatt szükségem lett.(30 kg az a bőrömnek is 30 kg volt!!!)Szeretnék igazán nő maradni anyaként is, de nehéz. Ez a dolog éppen ugyan úgy, hogy nem 3 hónap a terhesség nem is néhány hónap után fog sikerülni. Az egészet pedig előröl kezdeni??? Nekem tartalék erőm nincs ehez. Persze lehetséges, hogy egyszer lecserélem a magassarkút sportcipőre és akár felhagyok még a műkörömmel is...és minden vágyam csak az lesz, hogy még egyszer kezemben tarthassak egy saját kisbabát. De még most úgy érzem, hogy így előre tudván mi mindent kell ehez áldozni úgy gondolom, hogy egyenlőre szeretném magamat most jól érezni igazán. Párom valahol megérti, de inkább elfogadja és ő is reméli, hogy azért lesz ez még máshogyan is. De nincs oka elégedetlenkedni hiszen még mi javában babázunk. Meg aztán "Pillanatnyi elhatározás szüli a gyermek utáni vágyat....."(Elisabeth Stone)

Szia!

Mielõtt nem szültem ok gyerekre vágytam (kb. 6-ra). Miután megszülettett a most 13 hónapos lányom, úgy döntöttem nem akarok testvért... Nem a pénz matt, egyszerūen õ a mindenem. Nem tudom, hogy valóban ugyanúgy tudnám-e szeretni a többit, vagy máshogy látnák, hogy kivételezek...stb. Ezt nem szeretném. A másik nagyon nehéz volt a szülés...félnék belevágni mégegyszer. A harmadik pedig, néha ez az egy gyerek is lefáraszt :-) . Akkor a többi?! Nekem nincs segítségem. A nagyik távol, a pàrom dolgozik.. Így úgy érzem 100%- os vagyok. Maximálisan oda tudok rá figyelni.