Túlreagáltam vagy tényleg ennyire tapló emberek vannak?
16 hónapos kislányommal boltba mentünk ma, már ügyesen velem sétál,együtt vásárolunk. Egy nénike max 50 éves olyan hevesen forgolódott a kosarával,hogy sikerült a lányomat fellöknie. Nem szóltam,gondoltam figyelmetlen. A következőnél viszont angyon kifakadtam, olyan hévvel forgolódott,csapkodott a kosarával,hogy fején vágta a lányomat,de annyira,hogy szegény rögtön elkezdett sírni. ÉS ő vissza se nézett ment tovább.
Na ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni, és megkérdeztem,hogy nem értem,miért nem tudunk egymásra figyelni kicsit, kisgyerekkel vagyok, másodjára vágja fejbe. Erre úgy "leugatott",hogy hirtelen csak pislogtam,hogy mit képzelek én magamról,minek járok gyerekkel boltba, hagyjam otthon,mert EZ itt járkál a boltban,és mindenkinek láb alatt van. Hozzáteszem,végig fogja a kezem, és nem rohangál.
És míg vásároltunk,fenn hangon, mondta a barátnőjénak,hogy gyere nem menjük erre, mert ez irr járkál a gyerekével és még meg találom ütni...
Milyen világot élünk????
Hát látom mindenhol dúl egyesekben az mepátia. Hihetetlen,hogy mennyire nem figyelnek egymásra az emberek.
Hát szépen kinyitottam a számat, hogy hogy is képzeli ezt, de a barátnője is fel volt háborodva,emrt ő se vette észre hogy fellökték a lányom, annyira azzal voltak elfoglalva,hogy melyik krémtúrór vegyék,mert egyikben több a káros anyag,mint a másikban...
Annyit még hozzátettem,hogy el ne képzelje már,hogy minden anyuka majd otthon hagyja a csemetéjét,mert egyesek nem képesek figyelni. Utána abbahgytam,bár lett volna mndandom,de fontossabb volt,hogy a lánykámat megvígasztaljam...
válasza:Érdekes, amit ketten is írtak. Nekem -amikor babát vártam- szinte mindig tízen-huszonéves fiúk adták át a helyüket, az idősebb nők csak elvétve. Meg nagyon fiatal lányok, szóval velem elsősorban a kamaszok voltak nagyon segítőkészek.
Különben tegnap engem is fellökött egy idős nénike a metróajtóban, mivel két, bőven kiskorú gyerekemmel három másodpercre feltartottam a felszállásban.
Bunkó emberek mindig voltak és lesznek, nem kell velük törődni. Van egy olyan kínai mondás, hogy azon nem kell megsértődni, ha én vagyok az udvariasabb.
válasza: válasza:Na:
találkoztam már olyan "nénivel" - ez a ritkább eset -, aki hasonló volt, mint a kérdező leírja. Én is szépen hangosan magyaráztam a kislányomnak, hogy nem baj, legközelebb jobban figyelünk, hogy az idős néni elférjen mellettünk.
DE: egy ideje járunk fejlesztő tornás játszóházba (szerencsére nincs semmi baj, csak szocializálódunk!!!). A helyijáratos buszok menetrendje és sűrűsége... hmmm... "szerencsésen" lett átalakítva... A lényeg: tömött buszra szállsz fel - bocs, préseled fel magad - másfél évessel.
Eddig - szerencsére - mindig volt, aki átadta nekünk a helyét. Na, egy sem fitt, fiatal férfi volt (pedig ültek egy páran)! mint 60 közeli (vagy azon túli) HÖLGY volt!
Sőt: anno még pocakosan (június vizsgaidőszak, forróság, látványos pocak) távolsági busszal jártam a 20 km-re levő munkahelyemre. Egy fiatalnak sem jutott eszébe, hogy megkérdezze, jól vagyok-e. Ellenben egy ROMA úriember felajánlotta az ülőhelyét. Megköszöntem, elfogadtam, és mondtam neki, hogy csak 4 megálló a munkahelyemig, aztán vissza is adom a helyét!
Szóval vannak bunkó emberek, de szerencsére jócskán van ellenpélda is! :D
válasza:Sajnos én is csak megerősíthetem ezeket,a saját tapasztalatommal:S Terhesen szülés előtt két nappal végigálltam a buszon 20km-t úgy,hogy kb 30 fok volt.Nem adta át a helyet senki,amin én már nem lepődök meg.Sok idős ember csak a helyért tud futni a buszon.Kisfiammal mentünk babakocsival egyedül.Majd elejtem a kicsit kocsival együtt és senki nem segítene. Múltkor voltunk egy boltban,akkor nyílt meg,sok mindent kellett vennünk,kisfiamat (21 hónapos) nem tudtam kire bízni,menni meg kellett.SENKI nem engedett előre.A pénztárnál azért mehettünk előre,mert szegény sírt,hogy álmos volt.Amúgy még fél órát állhattunk volna.
A fellökésben is volt szerencsém.Terhesen is,meg a kisfiammal együtt is.Ne félj ha a gyerekemről van szó,biztos meglöktem volna én is:)A 70 éves sztori is tetszett,hogy milyen kövér,...amit az egyik hozzászóló írt.Igen hasznát fogom venni.
Szeretem azt a fajta nyavajgást is,hogy minek viszem ki a gyereket.Ha sétálunk a járdán már húzzák a szájukat,hogy a kisfiam lassan tud menni,hozzájuk képest.Engem érdekel is,hogy mit gondolnak:)
Ne hagyjátok magatokat,szóljatok vissza!:)Szegény gyerekeink még nem tudják magukat megvédeni.E.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!