Akik anyóséknál élnek, milyen praktikákkal élik túl?

Anyóséknál élünk, 3 hetes a baba és eszméletlenül pofátlan.

A baba tök jó alvó, nincs baj vele, egy csomószor felkelti, "rángatja"(pl. ma evés közben úgy megrázta a kezét, hogy "remegett" az egész gyerek).

Még úgy szellőztetünk, hogy kiviszem a konyhába a picit. Volt olyan, hogy mire észbe kaptam, kivitte.

Reggel még ágyban vagyunk, de ő már a szobában és egyáltalán nem tart tiszteletben semmit, ha alszik a gyerek vagy felveszi, hogy felkeljen vagy felkiabálja. Összepakoltam a pici ruháit, ahogy nekem jók, ő tök máshogy pakolt, pedig megkértem, hogy ne nyúljon semmihez, amíg nem vagyunk itthon, mert rendszerint turkál a cuccaim között(anyukám külföldön van, nálam az összes papírja)..(elmentünk tegnap apukámékhoz 1 éjszakára, mert 1 órányira laknak tőlünk és ritkán látják a picit, meg már nem bírtam anyósékat idegekkel, akkor is "el ne vigyétek, megbetegszik, influenzás lesz".. Fel kellett hívnom a védőnőt)

A páromnak nem mondom, próbálom nem megbántani, mert ő nem látja ezeket..

Mit tegyek, hogy el tudjam viselni??

Lassan idegösszeomlást kapok..

Próbáltam mindenbe bevonni, de amikor az összes szoptatásnál bent ült és a melleimet bámulta, mindenbe belepofázik és 5 percet nem hagy nekünk hármasban, innentől egyszerűen nem tudtam elviselni és már nem kértem meg, hogy segítsen bármiben is......... Előtte meg azt mondta, hogy nehogy megtartsuk a picit, meg tönkretesszük az életünket meg nem vagyunk normálisak, meg majd a párom talál nálam jobbat és akkor mi lesz velem meg a gyerekkel és hasonló szépek....

Már sajnos nincs tejem, MINDENT megpróbáltam és mégis én vagyok a hibás, én tehetek róla és "megvonom a gyerektől azt ami neki a legjobb"...

Sajnos nehezen pukizik, már szopi alatt is küzdős volt, kapott infacolt, bukott tőle, így lecseréltük egy szirupra, amit meg folyton kiköp, nem ízlik neki, egyszerűen sehogy nem tudom beadni neki, erről is én tehetek, de ő persze "nem meri", csak pofázik. Amikor bukott az infacoltól 5 percenként bejött és közölte, hogy nehogy merjem adni neki....(mintha én magamtól nem tudtam volna)

Most, hogy voltunk apukáméknál és ma hazajöttünk ezt mondta szó szerint :

"Többet nem viszitek a gyereket sehová, mert ha valami baja lesz, nem tudom mit csinálok veletek..."

Erre mondtam neki, hogy az én gyerekem, én szültem meg én hordtam ki és majd én eldöntöm, hogy hová viszem.. Erre "Én meg a nagyanyja vagyok és nekem is van közöm hozzá és nem engedem..."

Erre már csak annyit mondtam, hogy majd meglátjuk..

Miért, bezár a szobába vagy feljelent a gyámügyön vagy nem adja oda a saját gyerekemet? Nevetséges!

Megőrülök, segítsetek, mivel tudnám elviselni? Vagy mit mondjak a páromnak, anyósomnak? Nem akarom megbántani a párom, de iszonyúan szenvedek.

Május végén költözünk a saját házunkba.