Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Akik anyóséknál élnek, milyen...

Akik anyóséknál élnek, milyen praktikákkal élik túl?

Figyelt kérdés

Anyóséknál élünk, 3 hetes a baba és eszméletlenül pofátlan.

A baba tök jó alvó, nincs baj vele, egy csomószor felkelti, "rángatja"(pl. ma evés közben úgy megrázta a kezét, hogy "remegett" az egész gyerek).

Még úgy szellőztetünk, hogy kiviszem a konyhába a picit. Volt olyan, hogy mire észbe kaptam, kivitte.

Reggel még ágyban vagyunk, de ő már a szobában és egyáltalán nem tart tiszteletben semmit, ha alszik a gyerek vagy felveszi, hogy felkeljen vagy felkiabálja. Összepakoltam a pici ruháit, ahogy nekem jók, ő tök máshogy pakolt, pedig megkértem, hogy ne nyúljon semmihez, amíg nem vagyunk itthon, mert rendszerint turkál a cuccaim között(anyukám külföldön van, nálam az összes papírja)..(elmentünk tegnap apukámékhoz 1 éjszakára, mert 1 órányira laknak tőlünk és ritkán látják a picit, meg már nem bírtam anyósékat idegekkel, akkor is "el ne vigyétek, megbetegszik, influenzás lesz".. Fel kellett hívnom a védőnőt)

A páromnak nem mondom, próbálom nem megbántani, mert ő nem látja ezeket..

Mit tegyek, hogy el tudjam viselni??

Lassan idegösszeomlást kapok..

Próbáltam mindenbe bevonni, de amikor az összes szoptatásnál bent ült és a melleimet bámulta, mindenbe belepofázik és 5 percet nem hagy nekünk hármasban, innentől egyszerűen nem tudtam elviselni és már nem kértem meg, hogy segítsen bármiben is......... Előtte meg azt mondta, hogy nehogy megtartsuk a picit, meg tönkretesszük az életünket meg nem vagyunk normálisak, meg majd a párom talál nálam jobbat és akkor mi lesz velem meg a gyerekkel és hasonló szépek....

Már sajnos nincs tejem, MINDENT megpróbáltam és mégis én vagyok a hibás, én tehetek róla és "megvonom a gyerektől azt ami neki a legjobb"...

Sajnos nehezen pukizik, már szopi alatt is küzdős volt, kapott infacolt, bukott tőle, így lecseréltük egy szirupra, amit meg folyton kiköp, nem ízlik neki, egyszerűen sehogy nem tudom beadni neki, erről is én tehetek, de ő persze "nem meri", csak pofázik. Amikor bukott az infacoltól 5 percenként bejött és közölte, hogy nehogy merjem adni neki....(mintha én magamtól nem tudtam volna)

Most, hogy voltunk apukáméknál és ma hazajöttünk ezt mondta szó szerint :

"Többet nem viszitek a gyereket sehová, mert ha valami baja lesz, nem tudom mit csinálok veletek..."

Erre mondtam neki, hogy az én gyerekem, én szültem meg én hordtam ki és majd én eldöntöm, hogy hová viszem.. Erre "Én meg a nagyanyja vagyok és nekem is van közöm hozzá és nem engedem..."

Erre már csak annyit mondtam, hogy majd meglátjuk..

Miért, bezár a szobába vagy feljelent a gyámügyön vagy nem adja oda a saját gyerekemet? Nevetséges!



Megőrülök, segítsetek, mivel tudnám elviselni? Vagy mit mondjak a páromnak, anyósomnak? Nem akarom megbántani a párom, de iszonyúan szenvedek.

Május végén költözünk a saját házunkba.


2012. febr. 19. 17:49
1 2 3
 1/23 anonim ***** válasza:
100%
Tűrni, vagy megszökni onnan, akár albérletbe. Mi is a gyerek 6 hónapos koráig együtt laktunk a saját anyámmal, és majdnem ráment a házasságunk. Sajnos nem lehet együtt élni anyóssal/anyával - ez az én tapasztalatom. A párod meg álljon a sarkára, és védjen meg benneteket. A gyerek a tiétek, és ti mondjátok meg, mikor-mit lehet vele csinálni.
2012. febr. 19. 17:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/23 anonim ***** válasza:
100%

Elköltöznék, mielőtt még becsavarodnék. Tuti nem nyelnék májusig.

Én eleve oda sem költöztem volna! Főleg a gyerekkel együtt, akit ahogy írod, elvetetett volna. Nekem - így távolról - tök normális anyósom van, mégsem jutna eszembe összeköltözni vele, még átmenetileg sem.

2012. febr. 19. 17:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/23 A kérdező kommentje:
Mi sem akartunk ide költözni, de ez már egy másik történet...
2012. febr. 19. 18:04
 4/23 A kérdező kommentje:

Az elköltözésen kívül, valami megoldás??

Hogy próbáljam elmagyarázni a páromnak?(Engem amúgy is rohadtul utálnak anyósék, de ezt sem mondtam a páromnak, aztán amikor szóba hoztam, hogy miket csinálnak velem, akkor azt mondta, hogy túllihegem és szeretnek...)

2012. febr. 19. 18:05
 5/23 anonim ***** válasza:
63%
Tudtad te jól, milyen az anyósod, mégis úgymond a nyakára szülted a gyereket. Mire számítottál? Hogy majd egy angyal lesz? Ti is tehettek róla, hogy ilyen helyzetben vagytok. Tegyetek meg mindent, hogy elköltözhessetek, ez a helyzet nem lesz jobb sosem.
2012. febr. 19. 18:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/23 anonim ***** válasza:
100%

Nem, az elköltözésen kívül nincs más megoldás sajnos. Egyértelmű, hogy ki nem állhatjátok egymást, ő nem fog megváltozni, alkalmazkodni hozzá képtelenség, és ilyen légkörben nem szabad gyereket nevelni. Az egyetlen esélyt ott látom, ha a párod és te leülnétek vele beszélni, felállítani néhány szabályt. De szerintem ez sajnos nem fog működni, jó esetben pár hétig kitart a lelkesedés...

Menjetek el onnan!

2012. febr. 19. 18:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/23 anonim ***** válasza:
9%
Arra bezzeg jó,hogy a nyakán élősködjetek
2012. febr. 19. 18:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/23 A kérdező kommentje:

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, úgy volt, hogy albérlet, amíg nincs kész a házunk és a lovainkat bértartásba visszük. Erre anyósék.. "minek szórnánk el havi 120 ezret a bértartásra és 60 ezret az albérletre? Költsük a gyerekre, költözzünk ide és itt majd minden jó lesz..."

Párom meg rábeszélt a hülyeségre.. Én emeletes marha...

2012. febr. 19. 18:16
 9/23 anonim ***** válasza:
93%

Kedves Kérdező!


Én 20 évig laktam anyósomékkal egy fedél alatt (ebből 1,5 évig velük egy lakásban, utána az emeleten épült saját különálló lakásunkban)...

Az én anyósom is MINDENBE beleszólt!...


Míg dolgozni voltunk, addig a szekrényeinket rendszeresen átrendezte, az általam kimosott holmikat újramosta, míg a lakásukban éltem, akkor soha nem volt jókor az én fürdésem, stb...


Egy ideig abban bíztam, hátha majd a külön lakásban nem tudnak beleszólni az életünkbe, de ez sem így lett!

Hiába építettünk külön lakást, árgus szemekkel figyeltek mindent : ki jön hozzánk, mikor megyünk (és hová) és mikor jövünk, mit főzünk, mit vásárolunk, stb., stb., stb...


Végül 20 év után egy kivételes szerencsének köszönhetően el tudtunk távolabb költözni tőlük (inkább üresen hagytuk ott a saját lakásunkat)...


Na, ezután valamelyest normalizálódott a kapcsolatunk, kiderült, hogy így kellett volna kezdeni : nem lett volna szabad összeköltözni az anyósomékkal!... :-[[


Azt tanácsolom neked : májusig valahogy bírd ki!!!

- dugd be a füled, meg se halld, miket mond az anyósod...

- szoptatáskor zárd be a szobátok ajtaját (=nyugalom kell a gyereknek, neked sem hiányzik a nézőközönség)...

- nem kell beszámolni neki, mikor hova mentek (ha kérdezi : dolgod van!)...

- nem kell megosztani vele a baba ügyeit, gyógyszerezését, ez nem őrá tartozik, hanem a szülőkre...

- vezesd be azt a rendszert, hogyha bezárjátok a szobátok ajtaját, akkor NE JÖJJÖN be hozzátok, ha kitárjátok az ajtót, akkor bemehet... Ti sem rohangásztok be a szobájába akármikor, nektek is szükségetek van magánéletre!...


Remélem, JÓ MESSZE költöztök anyósodtól, különben a saját házatokban sem lesz nyugtod tőle!...

2012. febr. 19. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/23 anonim ***** válasza:
100%

Ha jön a jó idő minél kevesebb időt ott tölteni.

Szobaajtót zárni este, éjszaka és szoptatás alatt is.

Anyósod nyugdíjas???

2012. febr. 19. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!