Dühkezelés, na de hogyan? Nektek milyen módszer vált be?

Húha nem vagy könnyü helyzetben. Nagyon kicsi még a kisfiad, hogy ezt megértse.Próbáld vele megértetni, hogy fáj annak,amit földhöz vág.A harapást és az ütést is érzékeltetni kell vele, hogy fájdalmat okoz. DE semmiféleképpen ne verd meg, azzal aztán még jobban kárt okozol benne.

Viszont egy ilyen pici gyerek valóban honnan tanulta?Ez ez igenis fontos!

Szia, én ugyan ebben a cipőben járok, soha nem gondoltam volna hogy ilyen kis méreg zsák lesz belőle, sőt nem tudtam hogy lesz ilyen is lesz.

Sajnos tanácsot nem tudok adni nagyon, én ilyenkor amikor rá jön az 5 perc hagyom hogy kitombolja magát!

Ja és engem még ütni is szokott, olyankor lerakom vagy ott hagyom és úgy mond megsértődök hogy lássa hogy anya szomorú ettől, hát még ez sem hatott rá nagyon.

De megnyugtat hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Az én fiam is 13 hónapos:)

Semmi baj nincs a kisfiaddal, nem kell túlmisztifikálni, hogy honnan tanulta. Olvasd el Margot Sunderland Okosan nevelni tudni kell c. könyvét!

Teljesen természetes és normális amit csinál, még nem tudja, hogy hogy birkózzon meg a nagy érzelmekkel, az agya még nem elég érett rá. Ez nem olyan, mint amikor egy 15 éves verekszik és durvul, na ott már gondok vannak, mert az agya igenis elég fejlett ahhoz, hogy a sérelmeket vagy kudarcokat kezelni tudja erőszakmentes módon.

Próbálj meg minél kevesebb olyan helyzetet teremteni, ahol ilyen reakció jöhet elő a babádból, ha harap vagy üt, akkor szépen mondd el neki, hogy nem szabad, mert fáj. Tereld el a figyelmét, vidd el a helyszínről, mutass neki más érdekes dolgot. Amihez semmiképp sem szabad nyúlnia, azt tedd el. Konnektorba tegyél vakdugót (gondolom már van). Amit lehet, nézzetek meg együtt. Ne egy nagy nem-ből álljon a nap, mert az is kiválthat ilyen reakciót, mint amit írtál. És főleg, ne legyenek irreális elvárásaid a babáddal szemben, ezért is írtam a könyvet, ott pontosan le van írva az agy fejlődésének összes állomása, látni fogod, hogy mikor mire képes a gyermeked, mire érett az idegrendszere.

Az én lányom is 13 hónapos.Mindig is egy kis akarat tömeg volt, már egészen ici pici korától!!!Most a helyzet egyszerűen szinte néha már kibírhatatlan.Ha pelenkázni akarom, nagyokat rúg, és hiába mondom hogy fáj, és nézek rá szigorúan, meg vagyok határozott, egyszerűen mint ha meg se hallaná.Ha valamit megtiltok, pl ne nyúljon a laptophoz ami épp töltőn van, akkor csak azért is ráüt, és látszik a szemén, hogy direkt csinálja.Én próbálok következetes lenni, mindig akkor valami olyat csinál ugyan úgy reagálok.Határozott hangnemben beszélek ilyenkor vele, mert párszor már szakadt a cérna, és sikerült felemelni a hangom, de ilyenkor csak rosszabb lett.Az apja rá szokott "ütni" a kezére, de csak kiröhögi és játéknak veszi.De nem is üti inkább figyelmeztető intésnek nevezném, de mindegy is, mert semmit nem ér.Ez hogy határozott vagyok egyre jobban használ.Én most már csak reménykedek, hogy javulni fog.Mást nem tehetek.Olyan is van, mikor rá jön a hülyeség, bármi a kezében van hozzám vágja!Múltkor egy élmény volt a fakockát érezni az arcomon...Ilyenkor azt elveszem és nem kapja vissza, persze előtte elmagyarázom neki, hogy ez fájt és ezt nem szabad csinálni.

Próbálom nyugodtan és higgadtan kezelni, de nehéz.

Az enyémnek is volt egy ilyen időszaka, pár hónap 1-2 éves kora között, ő először csapkodott, majd harapott (hú de tudott fájni) aztán a karmolásos időszak következett.

Próbáltunk neki mindent mondani, de nem használt semmi, sőt ha megemeltem a hangomat, akkor még jobban bántott. Talán az jött be, hogy nem vettünk róla tudomást. elég nehéz volt megállni, de ez volt csak célravezető, azért mert nem volt reakció, nem volt érdekesség, és szépen lassan elhagyta.

De ez szinte minden gyereknél van, mert még fejletlen az idegrendszerük, nem tudják kontrollálni a dühüket.

Kisfiam teljesen leszokott erről, most 2,5 éves, és egy áldott jó gyerek. valószínűleg nálatok is csak egy átmeneti időszak ez. Mindenesetre te semmiképpen ne bántsd érte (fizikailag) azt nem szabad, mert utánozva tanul.