Kis korkülönbségű gyerekek anyukái, mivel csillapítjátok idegességeteket?

Nagy sikítás erkélyen, udvaron..

Kétszer belerúgni az ajtóba..

Nálunk 21 hónap a korkülönbség

hihihi:)

az ajtórúgást én is szoktam vagy csapkodok:)

- a hisztire ne figyelj oda, tereld el olyankor a figyelmét kedvenc játékkal vagy énekelj neki.

- beszélgess vele, a 20hós már megérti mit mondasz.

- Lényeg..: Ne tárgyakkal és édességgel halmozd el ha nem bírsz vele, mert venni könnyű de rá figyelni,gondoskodni róla nehezebb,de ha jól csinálod meglesz a gyümölcse.

18 hónap különbség, nálunk vér is folyt, mert a nagy úgy rúgta szájba a pár hónapos kicsit, hogy ömlött a vér belőle.

Nem tudok mit mondani, egyszer ököllel vertem a saját combomat, nehogy a gyereket megüssem, egyszer amikor nem voltak ott, mosogattam csendben, majd a következő pillanatban az ajtóhoz vágtam a kezemben lévő cumisüveget. Egyszer (szintén nem voltak ott a gyerekek), de a férjem elől hagyta a konzervnyitót, ezen úgy kiborultam, hogy bevágtam a száradó edények közé. Megdöntöttem a tányértörési rekordomat... :-(

Nekem már kisiskolások, akkortól javult a helyzet, amikor a kicsi is partner lett a játékban, tudott a naggyal pónizni meg plüssözni (kb. 3 évesen). Azóta olyan jó barátnők lettek, hogy ritkán van vita, könnyű programot szervezni, mert mind a kettőt ugyanaz leköti (egy 3 és egy 9 évesnek már nehezebb), a társasban is egy szinten vannak. Hiába van emeletes ágyunk, nem hajlandóak külön aludni, mind a kettő lent szorong. Néha úgy alszanak el, hogy fogják egymás kezét. Ha otthonülős hétvégénk van, akkor van, hogy csak enni és pisilni jönnek ki a gyerekszobából, mert egész nap babáznak, társasoznak, én meg pakolászok, rejtvényt fejtek meg nézem a főzős műsort. Most már az a gond, hogy amikor hazajövünk a suliból fél6-kor, akkor egyből lehuppannak játszani, és olyan lekiismeretfurdalásom van, amikor szólni kell, hogy fürdés vagy leckeírás.

Apuka tolja a babakocsit, benne a síró babával. Kedvesen mondogatja:

-Nyugi Lajcsika, nyugi Lajcsika, nyugi Lajcsika...

Egy idős néni odamegy áhítattal néz az apukára:

-Jajj, de édes! Ilyen kedvesen nyugtatgatja a kicsi babát?- mire az apuka:

-A babát Marikának hívják, én vagyok Lajcsika.

Na nekem gyakran eszembe jut ez a vicc amikor nagyon ki vagyok. Nem egyszerű két kicsivel. Egyik kicsi, másik pici. A kétévesed nagyon féltékeny a kicsire. Úgy érzi, anya elhagyta őt a kicsi miatt. Nekem az első gyermekem állt így az első kis tesójához. Nagyon nehéz ez az időszak. A kétéves lázad a kicsi meg ugye kicsi. Talán az segít, ha látod a nagy hisztije mögött, hogy őt veszteség érte. Elvesztette az egykeségét, már nem csak rá figyelnek. Ezt hagyni kell feldolgozni. Ha hisztizik, nézd levegőnek. A kicsit azért üti, mert akkor odafigyelsz rá és foglalkozol vele. Még hogyha ez a figyelem negatív is, mégiscsak figyelem és a semmitől mindenképpen jobb. Dícsérd sokat amikor jól viselkedik. Akár azért is, ha egy percig nyugton van. Ezen az időszakon túl kell lenni.

Tudom szegyen, de en visszaszoktam a cigire. Volt hogy ugy felidegesitettem magam, hogy alvas idon kivul kialltam az erkelyre elszivni egyet, kulonben ha bentmaradtam volna, agyoncsapom oket :)

A nagy egyebkent nem bantja a kicsit, ilyen teren megbizom benne.