Dühöng, ha rászólók, hogyan kezeljem?

Én úgy szoktam, hogy amikor dühöng, nem figyelek rá igazán. Persze lesem mit csinál, de úgy ,hogy ő azt higgye engem ez nem érdekel. Így viszonylag gyorsan abbahagyja, és utána, amikor már megnyugodott, elmondom neki, hogy amit csinált, miért nem tetszett, és mit lehetne ilyenkor másképp csinálni. Még kicsi, de hidd el nagyon sokat megért belőle.

Ha persze durvát csinál, akkor én is rászólok, nem hagyom figyelmen kívül, ha valami nagy butaságot akar csinálni (pl. lányomnak az volt a szokása, hogy a fogát az asztalba verte...na ezt nem hagytam, de amúgy hamar leszokott róla szerencsére).

Én nem tartom jó megoldásnak ha nem veszünk tudomást a "hisztiről". Ebben a korban még a babáknak csak az itt és most van, ha valami nincs, amit szeretne, akkor természetes, hogy így reagál. Persze, nem azt mondom, hogy mindent meg kell engedni, nem. El kell kezdeni a határok kijelölését. VIszont magára hagyni nem jó ötlet szerintem. Én ilyenkor vele maradok, alternatívát ajánlok fel, ha ez nem lehetséges elviszem a hiszti tárgyától, majd megölelem, elmondom neki, hogy tudom, hogy mérges, amiért nem lehet az övé(ezzel segítek neki beazonostai az érzelmeit, ami később hasznos lesz:) ). Nagyon bevált az együtt lélegzős módszer: ha nagyon zaklatott az ölemben tartva szép nyugodtan nagy levegőket veszek, ez átragad rá és hamar megnyugszik.

Nem mellesleg: felnőttként sem esik jól ha valami problémánk van és faképnél hagynak minket... persze mi már nem üvöltünk(már aki:))) )de a babának ez az eszköze egyelőre.

A lányom 11,5 hónapos, ő csapkodni szokott olyankor. Pl. ha nem kéri a kaját, akkor csapkod, üti ki a kanalat a kezemből. Ilyenkor várok türelmesen, párszor elmondom, hogy "Figyelj rám, légy szíves!". Van, amikor jó párszor el kell mondanom, hogy végre feladja a harcot. Vagyis megvárom, hogy lehiggadjon. Utána meg elmagyarázom neki, hogy miért nem volt jó, amit csinált. Persze a következő kiakadásánál ugyanez, de azért remélem, előbb-utóbb megérti majd. :)

Szóval én nem azt csinálom, hogy nem veszek róla tudomást, hanem megállok, és várok. Közben figyelem, és próbálok nyugodt hangon beszélni hozzá, hogy lehiggadjon. Eddig általában bevált. :)

Jól teszed ha nem hagyod magára:)!

Persze, nehéz higgadtnak maradni, nekem szokott segíteni ha kimegyek arcot mosni, sőt, párnát is "püföltem"már:).

Az is természetes, hogy úgy látod, az ellenkezőjét csinálja, de ennek van itt az ideje, próbálgatja a határait.

Az együttlélegzés mellett ami nekünk bevált: ne azt mondd, hogy mit NE csináljoin, hanem azt, amit igen. A sok nem ellenkezést, "dacot" vált ki. Például: ne nyisd ki a szekrényajtót helyett hagyd az ajtót csukva! Ne hozd be az utcai cipőt helyett hagyd a cipőt az előszobában! És így tovább. Eleinte fura de hatásos! Kicsit magamat is meg kellett erőltetni, sokszor kijavítani de pár nap után átáll az agyad, neked is jobb ha nem folyamatos nem- ezésből áll a nap:)! Ami érdekes, ez a módszer egyébként felnőttekkel is hatásos, nagyon érdekes, mennyire jól működik.