Megírnátok a véleményeteket? Én gondolom rosszul, vagy jogos, hogy rosszul esik? Anyós kérdés.

Kedves Utolsó! Abban igazad van, hogy anyósom agya más séma szerint működik mint az enyém. De amikor annak idején azt kérdezgette, hogy mikor viheti már el (10-11 hónapos volt a fiam), mondtam neki, hogy amikor gondolja. Amikor neki alkalmas. Mi itthon vagyunk, Ő döntse el mikor szeretné elvinni. Aztán sosem vitte. Lehet, hogy azért gondolja azt, hogy nekem így jó, hogy a gyerekem folyton mellettem van, mert én azért kiállok az elveim mellett.pl. Folyamatos azzal traktál, hogy adjak tejet a gyereknek tápszer helyett Ilyenkor én szépen elmondom, hogy még nem szeretnék, bla-bla-bla. Sógornőm soha nem mondd neki ellent, inkább a férjének sír (szó szerint sír), hogy anyós már megint mit okoskodott.

Akkor azért nem kell az én fiam, mert vannak szabályaim,pl hogy nem ehet mogyorót, meg mákot, meg nem ihat tejet? Ezek akkora gondot jelentenek? Férjemtől kérdeztem már, hogy szerinte én rontottam e el valamit, hogy a mi fiunkat nem viszik annyit. De Ő azt mondja, hogy nem. Most is szent meggyőződésem, hogy anyósom tudja, hogy bármikor elvihetné a fiamat.

Egész délután és este gondolkoztam.:) Arra jutottam, hogy beszélek az anyósommal. Megkérdezem tőle, hogy úgy érzi-e, hogy én nem akarom odaadni a kisfiamat. Majd meglátjuk, mi sül ki ebből a beszélgetésből...

Köszönöm a válaszokat!

Sziasztok! :) Gondoltam leírom mi is történt azóta velünk. Anyósommal beszéltem, nemsokkal az után, hogy ezt a kérdést kiírtam. Valóban ő úgy gondolta, hogy én nem akarom elengedni a kisfiamat, mert nagyon féltem. Mondtam neki, hogy ez nincs így, bármikor elviheti, amikor neki alkalmas. Mondta, jó. Na azóta sem vitte el, 2 hónap alatt, 4-szer volt itt 2 órára, közben a másik két uncsit minden szombaton felvitte magához.

Aztán:

Volt egy családi névnapozás ahol mndenki a sógornőmet sajnálta, hogy mennyire borzasztó neki otthon a két gyerekkel. Na ezen kiakadtam és mondtam: miért kell sajnálni? Egy gyerek nem teher, különben minek szüljük? Erre vágyott ő is, hogy két gyereke legyen, megkapta! Örüljön! Erre anyósom: óó igen,igen, persze! Tudom, hogy te is otthon vagy, na de te csak egy gyerekkel!

Hozzáteszem amíg nem volt gyerekem, addig folyton azt hallgattam, hogy majd meglátod, ha lesz. Most meg az egy gyerek, az nem gyerek?

Aztán: Apósom ma hazaérkezett. Kérdezte, hogy akkor holnap viszem ugye a kisfiamat, a szokásos 1,5 órára. Persze viszem.

A másik két gyerekért elmennek kocsival, az enyémet nem lehet már útba ejteni...

Biztosan most is én reagálom túl, de azért jó volt kiírni magamból. :)

Ez az! Én is mindig beletörődök, aztán időről-időre jön a depi. Azt mondom, hogy nem érdekel, de aztán megint történik valami ami kiveri a biztosítékot.

Nekem nincs szükségen a gyermekemtől kicsit külön lenni, szeretek vele lenni. Engem az bánt, hogy a másik kettő minden figyelmet megkap, az enyém meg 2 hetente 2 órát.

Hozzáteszem, anyukám pedig mindig a húgomnak segít. Neki 5 éves lesz a fia, anyukám a születésétől minden hétvégét náluk töltött, egészen 3 éves koráig. Segíteni ment, mert a húgom igényelte is. A mai napig sokszor van nála a kisfiú, ha a húgom dolgozik, vagy programja van. De ha én megkérem az anyukámat, hogy pár órát vigyázzon a babámra, legyen szíves mert elmennénk vacsorázni a férjemmel, rögtön azt kérdezi, jó, de mikor jöttök haza? Nem esik túl jól...

Így egyszer voltunk vacsizni, fél7-kor elmentünk és 9-re már itthon voltunk, csak ne legyen gond, anyukámmal.

Mivel mindkét oldalon második/többedik unokát szültem, már nincs varázsa. :)