Anyukák! Én vagyok türelmetlen? Ti mikor robbantok? Nem tudom már mit kéne csinálnom!

A 17 hónapos gyerek, már nem baba. Az már kisgyerek.

Én kisfiam 19 hónapos. Nem hiszem el, hogy az a gyerek, aki meg tudja különböztetni a bal és jobb kezét, vagy a színeket, vagy épp trükközik ha rosszalkodni akar, ne tudná, hogy a NEM az azt jelenti: NE CSINÁLD.

A gyerek nem hülye, csak kicsi. Tudja, hogy nem szabad, tudja az összefüggéseket is, (legalábbis enyém igen) csak éppen szórakoztatja a dolog, vagy az, hogy addig is rá figyelsz és nem pl. mosogatásra vagy főzésre. A gyerek olyan, hogy sokszor még annak is örül, ha kiabálsz vele, csak vele foglalkozz! A kisfiamra ha rászólok, angyalian mosolyog. Mert örül, hogy az övé a figyelmem.

Én is amellett vagyok, hogy meg kell próbálni lekötni valami mással. Pl. amikor én főzök, akkor megkérem: segítsen nekem. Erre a mondatra mindig azonnal ugrik, elémáll és várja az ukászt :) Ilyenkor adok neki két műanyag ételhordót, vagy egy szűrőt, és kérem hogy tegye be a szekrénybe. Ha betette, megkérem valami másra, ami nem veszélyes.

A lényeg: érzi, hogy foglalkozom vele, de nem ő kell, hogy felhívja a figyelmem saját magára, hanem én foglalkoztatom. Érzi ráadásul, hogy segít anyának, tehát még jókedvűen is teszi. Próbáld ki, nekem bejött :)

Mióta megvan a kisfiam azt vettem észre ingerültebb vagyok.Ő egy olyan személy aki pillanatok alatt fel tud idegesíteni,d eközben meg nagyon szeretem.2 dologgal tud kiborítani az egyik,a délutáni alvásnál a hiszti,szerencsére nem csinálja sűrűn,a másik amit néhány napja folyamatosan hogy szórakozik az evéssel,igaz 9,5 hónapos még kicsi,nem is hiszik el nekem amíg nem látják mit képes lerendezni,és hogy néha úgy hisztizik mint egy 1,5-2 éves.

Mostanában az első kanál étel után összekeni magáét,kilöki a kezemből,szétdobálja,nem akar enni,ilyenkor teljesen elmegy a kedvem attól,hogy főzzek neki,pedig szívvel-lélekkel csinálom neki a különböző finom ételeket.

Gondolom,most az is baj,hogy jön a foga,és azért annyira nyűgös.

Ne tudd meg néha nagyon nehéz lenyugodni,hogy megint dobhatom ki a főzeléket,hogy megint takaríthatok össze,hogy nem ad egy 2-3 óra pihenőt mert úgy dönt Ő aztán semmi pénzért nem alszik most délután.

Ilyenkor odaadom az apjának,vagy beteszem az ágyába,egy kicsit lefekszem egy 5 percre,vagy megiszom egy teát,vagy ilyesmi hogy lenyugodjak.

Akkor az egyik kedvence a mosott ruha kipakolása a lavorból,kifejezetten idegesítő ah szanaszét dobálja,még akkor is ah tiszta a szőnyeg,de egyszerűen annyira boldog,hogy szedegeti a ruhát,hogy kipróbáltam valamit,megkértem teregetés közben hogy adja oda a ruhát ami kezében van,rám vigyorgott és odaadta,meg köszöntem,feltettem a szárítóra,majd újra próbáltam és annyira belelkesedett,hogy azóta minden teregetésnél segít nekem,így el foglalja magát,én is tudom csinálnia dolgom,és még kárt sem tesz semmiben,ráadásul mindketten élvezzük.

Nem a pontok miatt, hanem valódi kíváncsiságból kérdezem: aki lepontozott, miért tette? Mi olyat írtam, ami nem volt hasznos?

Tényleg csak kíváncsi vagyok, mi nem tetszett annak, aki eszetlenül a lefelé kezecskét nyomkodta. Már persze, ha van bátorsága leírni....mert sokan csak csak nyomkodnak, de vélemény nélkül.

Én voltam a 19 hónapos kisfiú anyukája, aki már nem baba. Vagy ez nem tetszett? Vagy az, hogy a gyerek nem hülye, csak kicsi? Vagy nem értem....de hálás lennék ha kifejtené a lepontozó, mit tartott hülyeségnek a kommentemben. Ha egyáltalán képes rá.

18 hónapos kisfiam van. Én örülök, ha elfoglalja magát a konyhában, van olyan része a szekrénynek, amit nyugodtan pakolhat, ha a többit próbálja, mindig mondom neki, az nem a tiéd, ott van a tiéd, azt pakolhatod, és eddig ez mindig bevált. Én elég kevés dolgot tiltok meg neki, csak olyanokat, ami veszélyes vagy koszt csinál.

Mostanában úgy tűnik, direkt a tilos dolgokat csinálja, főleg, ha éppen nem vele foglalkozom, pl. főzök vagy mosogatok. A kedvencem mostanában az volt, amikor szép csendben elkezdett a cica tálkájában lévő vízzel és ropival játszani, mire észrevettem, már megfürdette a kisautóját és majdnem megevett egy cicaropit :D

Szerintem egy ekkora gyerekhez sok türelem és humorérzék kell... Minél kevesebb tiltás, mert úgysem érti, miért nem szabad. Sok szeretet és figyelem. Nekem is vannak rossz napjaim, amikor kiabálok, csapkodok, de utána utálom magam, és volt sokszor, hogy bocsánatot kértem a kisfiamtól egy nagyjelenet után és összevissza pusziltam. Hiszen nem akar ő rosszat, csak az anyukája figyelmét, szeretetét, non-stop.