Úton a depresszió felé?
2hete szültem, császárral.
5napot voltam bent a kórházban, sokszor sírtam, utáltam bent lenni, azt hittem más lesz ha hazajövünk. A baba 3óránként eszik magától, aztán alszik. Sok baj nincsen vele, csak hasfájós. Csúnya dolog, de amikor meghallok tőle egy kis hangot, már kétségbe vagyok esve, hogy nehogy felkeljen mert akkor kiugrok az ablakon. Szoptatni sem szeretek, problémák is vannak vele. Úgy érzem megőrülök. Párom meg anyukám sokat segít, de így is kivagyok. Tegnap este azt hittem világgá megyek. Már én is sírtam a babával együtt.
Mindennap arra gondolok, hogy vissza akarom kapni a régi életemet mert én erre nem vagyok felkészülve. Abban reménykedem, hogy ha már nagyobb lesz másként fogok viszonyulni hozzá.
Rossz anyának érzem magam!
Mikor fog már javulni a helyzet?
Mintha én írtam volna... ugyan így éreztem! Ha csak megnyikkant a kislányom már görcsben volt a gyomrom, én is kiszaladtam volna a világból legszivesebben, és nagyon hiányzott a "baba előtti életem"! Nem erre számítottam, nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz.... legalábbis én így éreztem, pedig nagyon vártuk, hogy babánk legyen, nehezen is jött össze! Aztán idővel megszoktuk egymást, megszoktam a helyzetet, sokkal jobb lett és tudtam végre élvezni is az anyaságot!
Adj magadnak időt, próbálj pihenni, kicsit néha kikapcsolódni, magaddal foglalkozni, sokat segít! Fel a fejjel!
Sokan vagyunk ezzel így szerintem, csak kevesen vallják be, hogy igenis sokszor nagyon nehéz...
Kislányom most már egy éves múlt. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!