Szülés utáni depresszió? Milyen az?

Nálam nagyon nehezen alakult ki a kötődés. Lehangolt voltam, ideges, türelmetlen, sokszor idegbeteg, sokat bőgtem. Azt gondoltam a babámmal kapcsolatban, hogy bárcsak ne lenne ott ha felkelek, a régi életemet akartam vissza. Ennek ellenére elláttam őt, mindent megcsináltam körülötte, de nehezen jöttem bele a dolgokba. Féltem ha egyedül maradok vele. Kb. fél éves korától szeretek itthon lenni vele. Sokat segített, hogy hamar kúszott-mászott, több mindent lehetett csinálni vele, kimutatta a szeretetét felém. Mindig azt képzeltem be, hogy ő nem szeret engem. Nem tudtam megnyugtatni, persze utólag már tudom, hogy magam miatt nem ment, mert görcsöltem. De szerencsére nagyon jó férjem van, aki sokat segített. Most 11 hós és imádom, nagyon jól telnek a napok :)) (Röviden ennyi, de oldalakat lehetne írni róla...)

Én fiam most volt 6hónapos, és azt hiszem úgy 2 hete kezdődött. Párom éjszakás, és rettegek, hogy betörnek és bántalmaznának minket, hogy egyből a Fiúnkkal fenyegtne engem, meg akár bántaná is a szemem láttán, én meg... :'( nagyon rossz. Igaz van kutyánk, de nincs redőnyünk, és ha bedobják az ablakot egy téglával, ahol alszik a fiúnk és pont a kiságyba repül??? meg nem egyedül jönne, hanem 4en??? Nagyon félek :(. Hétfőn veszek gázsprét. Meg hiába zárjuk az ajtót, kutya szabadon, de mi van ha pont szomszédol, vagy leütik, vagy odadobnak egy csontot neki...? Nekem így mutatkozik a depresszió, de már kezd gyengülni. Sokat meséltem Róla nem csak a páromnak és nyugottabb vagyok már azért. Azóta a fiam velem alszik, amióta félek, de így is para. Legszívesebben a nappaliban aludnék, mert itt az az ablak a szomszédra néz és gondolom nem onnan jönnének, megzárnám az ajtókat (de nincs kulcsunk). Esténként égve hagyom a villanyt és halkan megy a rádió.