Az miért van hogy a szülők 99%-a úgy jellemzi a babáját kisgyerekét hogy AKARATOS? Ennyi akaratos gyerek lenne?

Nyilván a szülőnek nem tetszik, hogy a gyerek -valóban életkori sajátosságából kifolyólag- mást akar mint ő, folyton rá kell szólni, ezt sem szabad, oda se menj,ha ráadásul a szülő még az a türelmetlen fajta is, elég nehezen viseli(k) egymást:-)

Hogy miért büszkélkednek vele, nem tudom, lehet h azt hiszi a szülő, ez egy olyan tulajdonság, amivel jobban boldogul a gyerkőc később? Vagy hogy nézzétek, már egy kis egyéniség, saját akarata van?

Ne értsetek félre, én sem akarom bunkónak nevelni a kisfiamat, ezért is tettem a szót idézőjelbe, inkább csak kicsit önzőbbnek, erősebb jellemnek. Olyan kis aranyos, mindig is különlegesnek láttam, jószívű, nyugodt, csendes, érzékeny, naívka, és éppen ezért nagyon féltem! Meg kell tanulnia megvédeni magát, érvényesíteni más gyerekekkel szemben az akaratát. Félek, hogy kihasználják, rászállnak, stb,. Mit érek vele, ha az enyém ilyen kis "jókisfiú", mikor a többség meg nem az, az oviban mit csinálnak majd vele, mikor nem vagyok ott? Ezért büszkék az akaratos gyerekek szülei, mert tudják, hogy el lehet engedni a gyerek kezét, ott hagyhatják nyugodt szívvel a közösségben, úgyis elveszi a játékot, amire szüksége van, meg fogja tudni magát védeni, stb. Nem számít, hogy megverekszik érte, a lényeg, hogy sikerül érvényesíteni az akaratát, ez pedig biztonságot jelent a szülőnek, ha már nem lehet a gyermeke közelében!

Még nem adtam a fiamat oviba, pont emiatt, majd idén ősszel tervezem, akkor lesz 4 éves, addig reménykedek, hogy erősödik kicsit, jobban megérti majd, hogy mit miért tesznek az akaratos, durva gyerekek, és hogy ne vegyen a lelkére semmit velük kapcsolatban.

Úgyhogy én csak egy egészséges akaratosságot szeretnék már a kisfiamtól, egy kis dacoskodást legalább, de még ez sem volt soha. Amit kértem tőle már kiskorában is, azt szó nélkül megtette, sosem volt ellenvetése. Túlságosan szófogadó :) Csak nehogy forduljon egyszer a kocka :)