Van szerintetek összefüggés a terhesség alatti mentális állapot és a gyerek mentalitása között? Vagy csak egyszerűen átveszik a szülők "rezgését"?

van ilyen prenatális pszichológia: a magzat átveszi a test jelzéseit: pl. szorongás, stressz...

[link]

nem mentális, inkább érzelmi-testi.

Sz.tem meghatározza a születő egész életét kísérő "alap-érzését"

biztos, hogy a terhesség alatti idegi állapot is sokat számít, és a környezet is, amiben felnő.

Hála Istennek, nálunk is csoda kiegyensúlyozott a babánk. a háttér rendben van és így még az sem viseli meg, hogy építkezünk, pedig sokat kell alkalmazkodnia új szituációkhoz, de nem akad fenn rajtuk.

én nem idegeskedtem sokat a terhességem alatt, viszont 32 hetes voltam, amikor hirtelen meghalt az anyukám. gondolom nem kell kifejtenem, ez mekkora megrázkódtatás volt. a kislányom születésétől kezdve nagyon sírós, nagyon anyás nehezen megnyugvó, elalvó volt. nagyon nagyon nagyon rengeteg türelemre szeretetre, megértésre volt szükség vele, ahhoz hogy mára már nem mondanám egy nehéz esetnek, nem is túl hisztis, de továbbra is nagyon érzékeny, félénk és hipernayás. ez nem tudom, emiatt volt -e. (most 2,5 éves)

tesóméknál viszont az első terhesség nyugis volt, a gyerek mégis "idegbeteg" lett, a második terhessége nem volt nyugis, és ott a gyerek nagyon nyugis darab.

szerintem elsősorban az alaptermészet dönt, ki ilyennek születik, ki olyannak.

amúgy mennyi idős a kislányod? lehet hogy még nem vagytok abban a korban, hogy lázadjon.... :)

Az én terhességem alatt sok probléma volt, megelőzte két vetélés is, és úgy mondanám hogy végig izgultam.Nem voltam ideges, nem voltak veszekedések, nagyon nagy szeretettel vártam, sokat kommunikáltam vele pocakban is.A fiam egy örökmozgó, nagyon anyás, nehezen barátkozó, de ha valakit megszeret akkor nagyon jól elvan vele.Kicsit hisztis(vagy nem kicsit?:-)), de imádnivaló bohóc.Szerintem a nehezebb természetű gyerekekhez tartozik, de ha valaki ráérez, tudja irányítani, kezelni.Nem túl jó alvó éjszaka, kicsinek is rossz alvó volt, most amúgy két éves lesz nemsoká.Vannak nyugodt pillanatai, de szeret futni, szaladni, mindig dolgozik valamin, de egyre jobban változik ahogy okosodik.

Szerintem inkább az határoz jobban, hogy a szülők milyenek.A férjem sem jó alvó, nyüzsgős, nem szeret egy helyben ülni, mindig csinál valamit.Én is ilyen vagyok, mindig találok valami munkát magamnak, nem szeretek "lustálkodni"(persze azért néha jól esik).Szóval két jövő-menő szülőnek valószínűsíthető hogy a gyermeke is ilyen habitusú lesz.

Szerintem is van összefüggős. A barátnőm, szinte végig egyedül volt a terhesség alatt, a férje külföldön dolgozik, a lehető összes betegséget elkapta a terhesség alatt, és lett neki egy gyönyörű ksifia, aki az első 4 hónapot végigordította non-stop. Most hogy 6 hónapos elmúlt javult valamit a helyzet.

Én végig imádtam a terhességem, izgő mozgó voltam, mi is építkéztünk, volt egy kis para hogy végzünk e, apa messze dolgozott, de munkát váltott, így itthon volt, együtt vártuk a CSODÁT. Aki egy 17 órás vajúdás után meg is született, egy igazi kis tünemény, vidám, mosolygós, kiegyensúlyozott, úgyhogy szerintem van összefüggés a terhesség alatt megélt/átélt dolgok hatására bekövetkezett érzéseink,életünk és a baba jelleme között.