Mit gondoltok, mennyire hagy nyomot a baba lelkében, ha koraszülöttként jön a világra, és hónapokat kórházban tölt, mielőtt végre hazamehet?

Szerintem ezt csak te érzed így, ő nem, és bebeszéled magadnak. Eleinte biztos nehéz volt neki. Az én fiam épen, egészségesen jött a világra 41. hetesen, és tiszta dili.:) Nem tudom ráfogni arra, hogy azért, mert koraszülött.:)

Sosem volt nyugodt baba, most 8 hós, és egy éjjel vagy 6* felébreszt még mindig.

Szóval próbáld meg elfelejteni, amit tudom soha nem fogsz tudni, de tuti nem attól ilyen, egyszerűen ilyen a természete.

Szegénykém, kicsit nehezebben indult az élete, mint más babáknak, de ez is azt bizonyítja, hogy milyen erős! A rossz emlékeket talán el lehet feledtetni sok-sok szeretettel és türelemmel.

Amiket leírtál, az nagyon sok időre, hagyományos úton érkezett babákra is jellemző. A nagyobbik fiam egy abszolút problémamentes terhességből, 10 nap túlhordással, komplikációmentesen érkezett, ahogy kell. Mégis egy sírós baba volt, állandóan szopizott volna és az éjszakát csak 1 éves kora után aludta át. Most már 5 éves és bizony még mindig minden kis hülyeségen elsírja magát.

A kisebbik fiamat is rendesen szültem, de őt egy magzati aritmia miatt rögtön elvitték és egy éjszakát az intenzíven kellett töltenie. Ő mégis sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint a bátyja. Az új helyzetekre sem sírással reagál.

Szóval ne ostorozd magad, csak szeresd nagyon.

Ha pusztán a fiziológiás részét nézem: az emberi agy minden bizonnyal képtelen lenne minden információt tárolni, emlékezni a születésétől kezdve minden mozzanatra. Természetesen, lehet ennek hatása, a koraszülést követő közvetlen jövőre, de a gyermekkori amnézia valószínűleg "tárhely" hiányában alakul ki, azaz bőven felülíródnak a korai tapasztalatok.

Ha a lelki oldalát nézem, pszichológusként: a nyűgösség oka nyilván a korai megpróbáltatás, de ez mindenképpen múló, tranziens állapot. A kérdés inkább téged érint: mennyire viselt ez meg téged az anyai létben? Mennyire zavarhatja kettőtök kapcsolatát a koraszülés miatti félelmeid?

A kicsiben mindenképpen nyomot hagyhatnak a te félelmeid, amelyeket ő abszolút megérez, a te kételyeid afelől, hogy kialakulhat-e közöttetek a vágyott kapcsolat. Szerintem inkább a te oldaladról érdemes "kúrálni" a problémát, mert ha te tökéletesen túl tudsz lépni a születése körülményein, akkor benne sem marad ennek nyoma. Tény, hogy vannak kutatások a korai kötődéssel kapcsolatban,de az is tény, hogy mindegyik kutatás kimondja, hogy az esetleges negatív behatások (pl. a koraszülés, vagy a gyermek hosszabb időn át van szeparálva az anyukájától - akár anyuka, akár baba betegsége miatt, vagy bármilyen okból kifolyólag) bár hagyhatnak nyomokat, ezek abszolút nem determinálnak, és később felülíródnak.

Szerintem ne aggódj, magadban próbáld rendezni ezt a nem túl kellemes emléket - a kapcsolatotokat pedig ne féltsd, hiszen nem fogja meghatározni a gyermek koraszülött mivolta.

Mármint a "nyűgösséget", és azt, hogy ez a kórházi létből fakad, természetesen a hazavitel utáni időszakra értem. Jelenleg az, hogy könnyen zaklatott lesz, akár a temperamentumából is fakadhat, és nem a korai emlékekből.

Bocsi, kicsit hülyén fogalmaztam :)