Mégis hogy lehet testi fenyítés nélkül a kívánt eredményt elérni egy rossz gyereknél? Ti hogy csináljátok?
14 hónapos lányomra nagyon kiakadtam. Én még ilyen rossz gyereket nem láttam. Tegnap eltört egy szép kis bögrét. S nem ez az első dolog amit széttört. Tudja, hogy rosszat tett, de többször is megmutattam neki, hogy nézze meg, s tanuljon, ilyet nem szabad tenni.
Ma megtalálta, és többször megint a földhöz vágta. Legalább 20-szor elvettem tőle, 21edjére is visszament érte. Olyan mérges lettem, olyan makacs, akaratos, érthetetlen egy gyermek, hogy az szörnyű. És fogalmam sincs, hogy hol rontottam el. Rácsaptam a kezére, azt hiszem elég erősen :( S betettem a kiságyába, keseregjen ott, s bánja bűneit...
Mindig ilyen. Mostanában veri magát a földhöz ha elveszek tőle valamit, ami nem a kezébe való, toporzékol, csapkod, ordít, visít. S ha valamit nem szabad, azért is azt csinálja! Mi lesz így vele? Előre félek, hogy nagyobb korában nem fogom tudni kezelni.
Ti hogy éritek el, hogy a gyerekeitek hallgasson rátok?
Amúgy az a módszer nem működik, hogy elveszem tőle a nem neki való dolgot, és adok a kezébe mást, mert elkezd üvölteni, és a másik dolgot is a földhöz vágja... Lányom egy huncut, kitanult, akaratos, makacs, hisztiző, toporzékoló, ordítozó-visítozó kis ördögfióka. Félek, hogy "verés" nélkül nem fogom tudni felnevelni.
Nagyon mérges vagyok. Rá is, meg magamra is. Egy szar anya vagyok, mert még a saját gyerekemre sem tudok hatni, csak ha durva módszerhez folyamodok!
(Anyám engem sokszor megvert, durván, fakanállal, kézzel, ököllel. Megfogadtam magamnak, hogy soha nem emelek kezet a gyerekemre. Erre mit csinálok ma? Rácsapok...)
Mit csináljak? :(
Kicsit többet kellene otthonról elemenned EGYEDÜL!
Egy 14 hónapos gyerek még nem tudatosan rosszalkodik. A viselkedése teljesen természetes, korának megfelelő. Ha már most így büntetgeted, meg bántod, akkor két évesen, amikor a dackorszak hatására a falra is felmászik és leveri a csillárt, földhöz csapod? Kicsit gondold már át. Még kicsi, próbálgatja mit szabad és mit nem. NEKED a felelősséged, hogy ne nyúljon olyanhoz, amihez nem lenne szabad. Ha megteszi akkor sem üvölteni vagy büntetni/bántani kell, hanem elterelni a figyelmét, foglalkozni játszani vele. Nem egészen jó irányba haladsz.
16hós kisfiú gyermekgondozó anyukája
Szia!
Az én fiam is ennyi idős és majdnem ugyan ilyen.Én mindent elpakoltam amiről úgy gondoltam, hogy baja lehet és csak akkor szólok rá határozottan ha tényleg olyan dolgot csinál amiből esetleg baja lehet.Nem tiltok mindent neki mert akkor csak azt hallja hogy nem szabad nem szabad és a végén nem is fogja fel annak a szónak ,hogy NE a súlyát.Ha hisztizik valamiért én fogom magam és elmegyek onnan nem foglalkozom vele és abban a pillanatban abba is hagyja a hisztit és jön utánam.Nem hiszek abban, hogy jó dolog ráütni akár a kezére is mivel nem hiszem, hogy értené annak a jelentését.A túlzott tiltás mindig is agresszióhoz vezet mert ugye mindig az a jó ami tilos:)
Nem vagy szar anya ilyet ne is gondolj,szerintem próbáld meg picit lazábban felfogni a dolgot és nem idegeskedni mert a gyerek azt megérzi és ő is ideges lesz.Remélem nem bántottalak meg.
Először is szerintem vegyél egy könyvet, ami a babák fejlődéséről szól, rengeteg jó könyv van ilyen. Másodszor, tegyél el mindent, ami törékeny/veszélyes/nem akarod, hogy a babád hozzányúljon.
Azon kéne elgondolkodnod, hogy egy ilyen kérdésnek a babák témakörben semmi keresnivalója, hiszen egy babáról beszélünk. Az ő idegrendszeri fejlettsége teljesen más szinten van mint akár egy kisgyereké, nem várhatsz el tőle ilyen magas szintű gondolkodást. Ő a reakciódat figyeli, és nem azért csinálja, hogy bosszantson téged, hanem mert ebből is tanul.
Nagyon sürgősen át kell értékelned a gyermekneveléssel kapcsolatos nézeteidet, mert _nem_ normális dolog, hogy egy 14 hónapos babának a kezére vagy más testrészeire csapkodsz. Őt aztán beteheted a kiságyba, és várhatod tőle, hogy bánja a bűneit. Agyilag nem képes rá.
Olvass és legyél türelmes. Ha ajánlhatok könyvet: Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell. Ez nem egy olyan könyv, ami eléd rak egy nevelési irányzatot, hogy annak a mentén haladj, hanem szimplán leírja neked az agy fejlődésének állomásait. Így pontosan tudni fogod, hogy mikor mit várhatsz el a babádtól, valamint érteni, hogy mit miért csinál.
Most sajnos a legjobb úton haladsz afelé, hogy olyan legyél, mint édesanyád. És lehet, hogy így egy újabb generációra örökíted a családi nevelési módszereteket.
Ne haragudj, ha keményen fogalmaztam.
Az első álomvilágban él. Már 7-8 hónaposan meg kell tanítani a gyereknek,azt hogy NEM SZABAD! Akkor is tudja és megérti már. Igaz,hogy próbálgatja a korlátait,de ezt nem szabad megengedni neki.
Hiába beszélsz neki akármennyit,ha tudja,hogy semmi következménye nincs a hisztijének. Nem fogja kinőni,csak rosszabb és kezelhetetlenebb lesz.
Most már elég nehéz lesz erről leszoktatni.
Ha földhöz vág valamit,tedd a kiságyába,és ne engedd ki addig,amíg hisztizik. Ha földhöz vágja magát,ne vegyél róla tudomást,ahogy a többi hisztijéről sem. A kezére vagy a popsijára egy kicsit rá is üthetsz,ha más nem használ.
Nem kell rendszeresen ütni,de néha hatásos.
Nézd, én lehet hogy nem leszek a legkompetensebb, mert két évhez közeledő kisfiam pelusára csaptam már, és meg sem bántam, de igazuk van az előttem szóló (és valamiért lepontozott) válaszolóknak: olyasmit vársz el tőle, amire még nem képes.
Teljesen igaz, hogy már 7-8 hónaposan meg kell ismertetni a NEM SZABAD fogalmával, de még jó sokéig nem lehet elvárni, hogy azonnal engedelmeskedjen is. Hiába ütsz a kezére (az nem is fáj) vagy ülteted be a kiságyba, ő még nem fogja fel a két dolog közti összefüggést. Van a lakásban pár dolog, amit nem tudsz elpakolni, bőven elég azokat tiltani, nagyrészt azonban gyerekbiztossá lehet tenni a lakást.
Például hogyan fordulhat elő, hogy egy alig egyéves gyerek kezébe folyamatosan törékeny dolgok kerülnek? Az enyém 21 hónaposan még semmi értékeset nem tört össze, és nem azért, mert olyan jó, hanem mert nem fér hozzá ilyesmihez. Nála ez még nem rosszaság, hanem kíváncsiság, kivétel nélkül minden gyerek ezt csinálja, ha lehetősége van rá.
Azt javaslom, alakítsad át a környezetet minél gyerekbarátabbara, pakold el a bögréket, és meglátod, ha nem kell folyamatosan tiltani, Te is kiegyensúlyozottabb leszel, és az egész család élete nyugodtabb, vidámabb lesz.
A lányom 11 hónapos, szinte mindig megérti, hogy nem szabad. De előfordul, hogy valami annyira érdekli, hogy hiába szólok rá többször, nem érdekli. Ilyenkor én megfogom, és elviszem onnan. Ki abból a helységből is, mert ő is kiakad, ha elveszem tőle azt a dolgot.
Tegnap épp össze is vesztünk a férjemmel, mert a kislányunk pancsolt a felmosó vödörben. Kértem, hogy szóljon rá, vigye el onnan. De nem, ő rácsapott a kezére. A gyerek egyből sírva fakadt, szerintem tök jogosan. Akkor bementem, megfogtam, kihoztam onnan, leültettem a nappaliban a szőnyegre. Kb. fél percig még nyüszögött, aztán feltalálta magát.
A férjem meg nem érti, mi rosszat tett?
Ilyen kicsi gyereknek nem szabad a kezére csapni, mert ő még nem érti, hogy miért kapta. Benne az marad meg, hogy valaki bántotta.
Nagyon hamar változtatnod kell a gondolkodásmódodon.
Nem fogsz bírni egy 2,5-3 éves dackorszakos, ténylegesen tomboló gyerekkel. És félő, hogy akkor már esetleg nagyon megvered vagy olyat mondasz, amit magad is megbánsz.
Én örülök, hogy a 11 hónaposom rombol, dobál, összeüt tárgyakat, mert így látom, hogy JÓL FEJLŐDIK az agya. Ha nem ezeket csinálná, akkor aggódnék, nagyon.
3 éves és 11 hónapos gyerek anyukája
8. vagyok. Ha ő veszélyeset csinál, pl. konnektor, ami ugye be van dugaszolva, de akkor se nyalogassa, tapogassa, rászólok, hogy nem szabad, elviszem onnan.
Minden olyan tárgy el van téve, ami nem neki való.
Konyhába sem engedem a szemeteshez, veszélyes dolgokhoz.
Hiába kiabál, ellenkezik, elterelem a figyelmét. Az övékét még könnyen lehet.
Nálunk se járóka, se kiságy és a 3 éves is itthon van, mégis könnyen kezelhető még egy éves.
A 3 éves sokkal nehezebb!!!! Mert neki már megfelelő magyarázatot kell adni, és sokkal több türelmet kíván, mint egy 1 éves.
Anyáméknál élek még, s nem szabad semmit sem eltegyek. Tele vagyunk csecse-becsékkel, korondi tányérokkal, bögrékkel, mindenféle régiséggel, lehetetlenség elpakolni előle... Meg hát: "úgy tanulja meg, hogy mit szabad s mit nem, mert ha mindent elpakolunk, amit nem szabad, akkor mindent szabad lesz neki."(idézet anyámtól)
Mikor megtanult mászni, s elkezdett érdeklődni, meg lett neki tiltva sok minden. Tudta mi az, hogy NEM SZABAD! De mára hiába használom, le se sz@rja. Komolyan, mondom neki szépen, hangosabban, határozottan, lágyan, kézzel-lábbal, egyszerűen szembe röhög, és azért is pl belenyúl a virágcserépbe. Bárhogy magyarázom neki, beszélek hozzá, elhozom onnan -> visszamegy, azonnal - s ha 50-szer elhozom, 51-szer visszamegy! Én türelmes vagyok, nagyon türelmes, de mikor látom, hogy abszolute de sehogy nem lehet rá hatni... Na, akkor kiborul a bili. Ma is, ezt a bögrés dolgot fél órán át csináltuk.
Értelmes gyerek, tudja, hogy nem szabad. Régebben nem nyúlt hozzá semmihez. Egyszer próbálkozott, mondtam neki nem szabad, s nem ment oda. De most egy ideje... kézzel-lábbal mondhatom, semmi.
Játszani nem lehet vele, mert nem érdeklik a játékok. Zenélhet, vibrálhat, világíthat, lehet bármilyen érdekes, fejlesztő, hidegen hagyja. Csináltam azt, hogy elkezdtem én játszani vele, hátha úgy kíváncsi lesz, odajön megnézni mit csinálok, vagy valami. Odajött, megnézte, s elment... Mutattam neki, nem érdekelte.
Olyan mint Maugli. Olyan vadóc. Pedig tényleg én nem vadulok vele, ez a mai is már azért volt, mert túllépte a tűréshatárt, hogy azért is megmutatja, hogy az van amit ő akar, s nem amit én...
Szeretném, ha tudná, hogy én az anyja vagyok, akire hallgatnia kell.
Úgy érzem a nevelést és a szigort nem lehet elég korán elkezdeni. De tényleg nem veréssel akarom elérni ezeket, de akkor mégis hogy lehet, ha nem válik be semmi?
Vannak hasznos könyveim, Cole&Cole-Fejlődéslélektan, Atkinson-Pszichológia, Anya, taníts engem, próbálok tanulni belőlük, de használhatatlanok a gyerekemnél a praktikák, amik bennük vannak...
A konnektoros dolog ismerős. Magyarázni ugyebár nem lehet neki, hogy nem szabad, mert megráz, nem érti, próbálkoztam sokszor mondani nana! NEM SZABAD! mindhiába... szépen eltorlaszoltam az odavezető utat :)
De itt van a kályha. Mondtam neki, hogy nem szabad, mert zsizsi, és megmutattam neki, hogy mi is az a zsizsi. Hagytam, hogy egy ujjal megérintse, hogy érezze, hogy forró, és azért nem szabad. Megértette, a kályhához nem nyúl. Néha megérinti egy ujjal, s mondja, hogy szissz, de el is megy.
Ez egy jó trükk, de ugyebár nem tudom mindennél alkalmazni...
Köszönöm a tanácsokat, és hogy leírtátok ti hogyan csináljátok. Nem sértődök meg semmin, hisz tudom, hogy ez ami most megy nem helyes. Csak keresném a helyes utat, de mostmár sehol nem találom... Írhattok még trükköket, próbálkozunk... Aztán előbb magamat kéne megtanítsam, hogy hogyan neveljek gyereket... De mint írtam, a séma szerinti nevelés nálunk nem működik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!