Hogy teltek az első hetek a babáddal?

7 hetes a fiam!

Hát van gyönyörű és nehéz része is!:) Mondjuk nekem annyival könnyebb talán, hogy tápszeres, így könnyebbek az éjszakáink. Bár már nem egyszer volt éjszakázás. Nemrég pl. két egymást követő éjjel is kb. 1 órától fent voltunk reggelig!:)

De nagyon megéri!

Férjemmel igyekszünk figyelni egymásra. Pl. valamelyik este,amikor letettük a picit, kinyitottunk egy üveg bort és beszélgettünk. Arról,hogy melyikünk hogy éli meg,hogy szülők lettünk.

Szerintem ez fontos. Hiszen ez mindkettőknek nagyon új. Senki sem születik apának és anyának, hanem azzá válik. És érdekes volt meghallgatni a gondolatait!

Mindegyiknél máshogy volt, az 5.-et írom le.

Nyugis baba volt az első pillanattól kezdve, de azért a 2 éves nővére mellett eléggé elfáradtam napközben. Így azt a trükköt találtam ki, hogy az este 7 órási szoptatás után apára bíztam a többieket, én meg lefeküdtem aludni. A pici stabilan 3-4 órákat aludt folyamatosan, az első pillanattól helyén volt nála a nappal és az éjszaka. Így egész jól tudtam pihenni már az első napokban is.

A férjem 2 hétig itthon volt, és mire visszament dolgozni,. már egész jól kialakult a napirend, és estig fennmaradtam vele. Időt mindig szakítunk egymásra, a nagyok nálunk már kamaszok, elfoglalkoznak a kicsikkel egy ideig, így van lehetőségünk beszélgetni, vagy összebújni egy kicsit a kanapén.

Az összeszokásban már nagy rutinom van, pl. 3 hét alatt elértem, hogy a pici is aludjon, amikor a nagy déli szunyája van, és szégyen-gyalázat, de én is alszom velük. Egyéb dolgokban nem nagyon kellett összeszokni, a piciket a kezdetektől hurcolom magammal, ha a nagyokat viszem, Ők ezt szokták meg, nem is ismernek más lehetőséget.

most vagyunk 11 hetesen.

A korhazba töltött 4 nap nagyon nehezen, osszesen 4 orat aludtam. Aztan hazajottunk es nagyon jo volt, csak enni kelt fel este, nem volt hasfajos, napközben szinte állandóan aludt. 6 hetesen kezdte a hasfájást, szerencsére gyorsan atment rajta, viszont 3 hete nem alszik napközben szinte semmit se, csak nyűglődik. 40 percet altatom 20 perc alvásért. Remélem ezt hamar kinövi

Szokatlan volt az új helyzet, de leginkább azért, mert lányom úgy döntött 1 hetes korától 7 hónapos koráig üvölteni fog naponta órákon keresztül.

Így az első hetek sokként értek. Nem csak hogy új volt a helyzet, hanem baromira aggódtam, hogy miért üvölt naphosszat. Jó pár hetembe, hónapomba telt míg "hozzászoktam" ehhez a sok-sok síráshoz.

Nagyjából 3 óránként evett amúgy, és éjszaka aludt. Szerencsére az éjszakáink emiatt jól teltek. Ha felkelt enni, akkor gyorsan szopizott, majd aludt is tovább. De nappal...megállás nélkül sírt. Nehéz volt.

Közben persze nagyon nagy csoda, hihetetlen dolog. Szépséges, nehéz, fantasztikus, aggodalmas. :)

Párommal az elején csak a babára figyeltünk, jó pár hét kellett mire egymásra is volt kapacitásunk.

Az első 2-3 hónap nekünk nagyon nehéz volt (többször voltunk vele kórházban is, mert annyira fájdalmasan sírt - megállapították refluxos). Aztán picit jobb lett, de igazából az első fél évet nem csinálnám végig újra.

Most meg már egy igazi kis tündér. 15 hónapos husifej. :)

Az első hetekben talán az éjszakák voltak a nehezebbek, mert 2-3-szor biztosan felkelt.

Reggel felé aludt el inkább, ilyenkor el tudtam intézni a szokásos dolgaimat, házimunkát, délután pedig a két etetés között a segítségem elvitte levegőzni, ilyenkor le tudtam feküdni pihenni.

A párommal igyekeztünk minél több időt tölteni, először a baba 6 hónapos korában mentünk el együtt valahova utána pedig két hónappal később.

Nem mondanám nagyon nehéz időszaknak azért, inkább öröm volt :) Figyelni kell arra, hogy az ember elég időt tudjon naponta magára fordítani, mert anélkül tuti pokol lenne.

Nekem elég nehezen telt az első hónap... A kórházban 4 nap alatt összesen kb 5-6 órát aludtam (olyan voltam mint egy zombi), aztán az itthoni éjszakai kelések, bár ez szerencsére nem tartott sokáig mert elég hamar beállt nála az éjszakai hosszú alvás... DE napközben folyamatosan bömbölt, teljesen mindegy mit csináltam vele, ha kézben volt ha a helyén, ha babahintában stb... stb... tök mindegy volt neki. Nekem pedig elkezdtek visszarendeződni a hormonjaim amitől eléggé ki voltam lelkileg... Úgyhogy nehéz volt, a sok megható és szép pillanat ellenére is.

Most vagyunk két hónaposak, és már minden sokkal könnyebb. Még mindíg vannak hisztis napok (ez gondolom mindíg is lesz), de sokat jókedvű és mosolygós a kislányom, egyre többminden leköti, gügyörészik nekünk ha jókedve van... szóval mostmár minden napunk egy kis csoda, és mostmár jó anyának érzem magam (eddig is az voltam szerintem, csak egy sírós baba és ugráló hormonok mellett ezt nem igazán éreztem így).