Ti hogy éltétek meg a szülés utáni napokat a kórházban?

Èn csak 4 napot voltam bent, de én szerettem bent lenni. Nekem a párom szinte egész nap bent volt. Habár nekünk senki család nincs a közelbe így senki nem látogatott. Szüleim jöttek másnap hogy haza mentünk.

Nekem elötte szültek a barátnöim és mind azt mondta, hogy az elsö napok otthon egy pokol a gyerek csak bög te meg kiborulsz teljesen.

Na úgy is gondoltam, hogy mennyire jó bent, olyan mint egy hotel, párom ott van mindig, kapok enni, segítenek mindenben a gyerekkel, nem kell semmit cinálnom csak pihennem és gyakrolni a babázást. (külföldi korház habár)

èn az otthon léttöl féltem hogy mi lesz. (na persze mert mindenki rosszat mesélt róla), de haza mentünk és minden ugyan olyan volt mint a korházban nem sírt a lányom, 1x kelt cak éjszaka evett, aludt és kakilt.

36. héten születtek meg a gyerekeim. Utána 10 napot töltöttünk a kórházban, ők a PIC-en, én meg a terhespatológián (de így legalább nem a szülészeten voltam, ahol ott volt a sok kismama együtt a kisbabájával). 3 óránként jártam át hozzájuk a kórház másik felére, etetés, konzultálás az orvossal, utána fejés, visszatotyogás a saját ágyamhoz... 2 etetés között kb. annyi időm maradt, hogy gyorsan egyek valamit vagy pihenjek fél órát, de ez sem mindig jött össze, indulni kellett vissza. Nagyon gyenge voltam, fájt a császárseb, eléggé hulla voltam.

De mindettől függetlenül annyira, de annyira boldog voltam :-)) Egyszer még sírtam is örömömben, pedig amúgy sosem szoktam.

Fura volt.

Egyrészt persze boldog voltam, hogy végre a kezemben tarthatom a várva várt Kisbabámat, de nálam fellépett valami depi-szerűség is: Folyamatosan sírógörcsöm volt, hiányzott a nagy hasam és belőle a Baba ... Mintha elveszítettem volna, hiába volt ott, hiába szoptattam. Ráadásul a Férjemnek 2 nappal a szülés után vissza kellett mennie külfödre, ahol dolgozik, ott maradtam a kórházban a Kicsi Fiunkkal, és láttam azokat a helyeket (NST szoba, labor, UH), ahová még együtt jártunk pár hétig szülés előtt, a Férjem, a Pocakom és Én ... Szóval nekem nehéz volt, de miután hazamentünk, még rosszabb lett. Akkor már nem csak a Pocak és a Férjem hiányzott, hanem a kórház is :-((

Szörnyű ezt leírni, de sajnos valóban így volt :-((