Rácsapsz néha a babád/gyerkőcöd kezére? Ha igen, milyen esetekben? Sűrűn előfordul?

Mandarina, igen, de mindannyian egyedül vagyunk otthon a gyerekkel, sőt, van aki még többel is. Én továbbra is azt vallom, hogy ha nem tudsz rá figyelni, vagy domestos-os vízzel kell épp takarítanod, akkor tedd járókába vagy kiságyba. Nyilvánvaló, hogy az ember nem tud százfele szakadni, ha főzni vagy takarítani kell, és azt is meg kell csinálni. De ha kevesebb a veszélyes helyzet, akkor kevesebb a kézrecsapkodás is.

Nálunk is előfordult már.Van,hogy használ,van,hogy nem.Szerintem ezt nem kell szégyellni,hiszen akinek van gyereke az tudja,hogy mindig járókában se lehet vagy ágyban és ezzel nem leszólni szeretném aki ezt tanácsolta,mert jó tanácsnak,de az én fiamnál nem lehet megvalósítani,mert akkor végig üvölti az egész időt és attól jobban kiakadok.És lássuk be egész nap,bármikor jöhet olyan szitu,hogy veszélybe sodorja magát.Szerintem sokan ijedtükben cselekszenek "helytelenül". Én próbálom kerülni a kézre csapást,apánál többször előfordul.Párszor jártam úgy,hogy valamivel rám hozta a frászt és akkor erősebben rácsaptam a fenekére peluson keresztül,de meg se érezte,mert nem sírt,csak meglepődött és ez elég is volt.Persze megbántam.De utólag mindig okosabb vagyok és akkor már késő.Soha nem bántanám úgy,hogy fájjon neki,arra nem lennék képes.

Hát az biztos hogy sokan nem vallják be. Nekem 2,5 éves a lányom. Nem emlékszem hogy volt e olyan hogy ráütöttem a kezére, vagy bárhova. Nálunk a szavaknak elég ereje van. Főleg apa szavának. Ha apa szól rá (nem kell dúrván) annyira megsértődik, mert nagyon apás, hogy egyből szót fogad. ha apa nincs itthon sokszor veszekedhetek vele egész nap, nem fogad szót, ilyenkor megmondom neki hogy miért vagyok rá mérges és hogy ne csinálja mert az úgy nem jó. Hál istennek megérti, az esetek többségében meg lehet vele értetni a dolgokat. Az egyetlen dolog a hiszti, ami kihoz a sodromból, de ilyenkor sem verem meg. legtöbbször otthagyom had hisztizzen. Ha lenyugodott lehet beszélni vele.