Melyik időszak volt a legnehezebb és miért?

0-6 hónap, amíg "összeszoktunk". :)

Túl csodálatosnak képzeltem el ezt az egészet. Finom babaillat, ő majd szépen alszik a babakocsiban, közben sétálunk a parkban a napsütésben, éjszaka 1-2 x fel kell majd hozzá kelni de úgy gondoltam, hogy nem nagy dolog...

Nos, nem így történt. Hazajöttünk, sírt szinte egész nap mert hasfájós volt. Éjszaka nem 1-2 alkalommal keltem fel, hanem volt, hogy 8x. Legtöbbször azt se tudtam, hogy fiú vagy lány vagyok mert olyan kialvatlan voltam. A babaillat mellett többször éreztem a kakás pelus illatát. :)))

Szóval én túl szépnek, egyszerűnek és mesebelinek képzeltem el ezt az egészet, talán ezért volt nekem az elején nehezebb. :)

Persze csodálatos érzés, csak vannak nehézségek is!! :)

A és E egyformán.:)

A: engem kiborított a hasfájás és az üvöltés, pedig nem is volt olyan sok, így visszagondolva. Viszont a másodikkal jóval könnyebb ez az időszak...és igen, én is másképp képzeltem az elsőnél még, olyan reklámfilmesnek:)

E: rettenetes akaratos és hisztis volt a lányom, ráadásul vissza kellett mennem dolgozni, a kapcsolatunk is romokban volt. Szóval kicsit frusztrált voltam.:)

Nekem is a 2 éves kor utáni időszak tűnik most a legnehezebbnek.

Én is akkor jöttem rá, mikor megszületett a kistesó. A picivel semmi gond nincs, de a naggyal borzasztó nehéz. Már kinyílt az értelme, Ő is azt akarja csinálni mint a felnőttek, mellette önző, számára csak saját maga létezik, ebből fakad a sok hiszti is, az alvási evési problémák stb. Sokkal többet kell vele most foglalkozni mint korábban. Most 2,5 éves. A legnehezebb megmagyarázni neki dolgokat, amivel az ember jót akar neki, de Ő csak tiltakozik ellene...

Sziasztok én az előttem szólóval (íróval) értek egyet teljesen!

Nálam most 4 hós a kicsi 2,5 éves a nagy! Egy hisztigép, reggeltől estig képes cirkuszolni, lehet az én hibám is bár próbálok türelmes lenni és bevonni mindenbe. Dacckorszak+testvérféltékenység=bedilizek néha...Ezt én sem hittem volna, hogy így lesz mert ameddig nem volt kistesó minden rendben ment, pesze voltak akkor is hisztik de ez ami most van!? Nem tudok vele sehová elmenni mert állandóan a hiszti megy. Már olyan trükkjeim vannak a hiszti elkerülésére, hogy írhatnék egy könyvet:-)

Egy pillanatra nem lehet őket egyedül hagynom mert a nagy kinyírja a kicsit. Sokszor úgy érzem valamit elrontottam és nem hittem, hogy egyszer az én gyerekem lesz utcán fetrengő vörös fejjel ordító kis gengszter....mind akiket megbámúltam akkor mikor még nem volt saját gyerekem....