Melyik volt a legnehezebb időszak a babátokkal? (1 év alatt) És mi volt az oka?

3-9 hónapos koráig. Nem aludt éjszaka, nappal is csak keveset, már az őrület határán voltam a kimerültségtől, fáradtságtól. Aztán mikor 9 hónapos lett egyszerűen magam mellé vettem és együtt aludtunk. Már nem találtam más megoldást. Még most is velem alszik, pedig már 18 hónapos. Most már agyalok hogy kellene átszoktatni.

Nálunk az első három hónap volt nagyon nehéz, a hasfájás miatt. Ráadásul egyikszer nem volt elég hatékony. Nem tudom, hogy éltük túl, de mivel szenvedett ő is meg mi is, elég nehéz volt. aztán hipp-hopp elmúlt. Most 21 hósan a dackorszakkal küzdünk :) ez azért jobb, mert tudom, h most nem fáj semmilye, csak hiszti van.. :))))

második vagyok. igen az alvás kezdetektől fogva nálunk is nehéz, még most sem alszik folyamatosan ébredés nélkül, de ezt valahogy tudom kezelni. még mindig... :)

Bár az én kisfiam még csak 3 hónapos, de nekem eddig az első pár hét volt a legrosszabb, mert fogalmam se volt róla, hogy mégis miért sír! De mostmár mindig tudom! És persze, hogy tudom, hogy még ezután jön a java (fogzás, stb) :)

az elso 3honap.brutalis hasfajassal kuzdottunk.most fogzik,ez egy fokkal jobb mert csak neha ordit nem egesz nap.7,5hos

Nálunk is az első 3 hónap végeláthatatlan ordítása borított ki mindkettőnket. Az éjszakákkal nem volt panaszunk, csak az az iszonyat erős hangú ordítás, sokszor a dobhártyánk is berezonált... ami a legrosszabb volt benne, hogy nem tudtuk, hogy miért sír. Utána mint akit elvágtak. Nyugodt, mosolygós baba, mostmár csak a szokásos problémák vannak, amik elmúlnak és újak jönnek helyettük, ez már nem gáz, tudjuk kezelni, megérteni. Vagy lehet, hogy beleszoktunk? :o) 9,5 hónapos

A hasfájós időszakot leszámítva most van a legnehezebb időszak (8 hónapos, jön a 2.foga + náthás, orra bedugulva, nem tud cumizni, egész nap ordít: ha szívom az orrát azért, ha nem akkor azért..)

Az enyém még csak 4 hós de lekopogom,hogy az első 3-4 hét kezdeti nehézségeit leszámítva(szopizás megtanulása,éjszakázásokhoz hosszászokni,kiismerni a babád,szülés utáni fáradság stb)nem volt semmi gond!Minket hála az égnek elkerült az a brutális hasfájás,csak egy picit fájt a poci de azt is az infacol elmúlasztotta!Lehet,hogy nagyképűen hangzik de az enyém ényleg nem nagyon szokott sírni,inkább csak egy kis nyöszörgéssel jelzi ha éhes vagy ha álmos!Bár én is tudom,hogy majd még ezután jönnek a nehezebbek:fogzás,szeparációs szorongás,dackorszak stb,de most jelenleg azt érzem,hogy napról-napra jobb ez az anyaság!....pfúúú....máris könny csordult a szemembe....