Melyik időszak volt a legnehezebb a babáddal? Miért?

nem is tudom...

sokat gondolkoztam, hogy mit írjak...

Az 1. héten kórházban voltunk, semmi más dolgom nem volt, mint vele foglalkozni. A 2. héten anyáméknál voltunk, a párom nélkül, az nagyon rossz volt, mert a férjem annyira hiányzott, hogy szinte minden éjjel vele álmodtam, ráadásul a picivel akkor kezdtem kitapasztalni, hogy mikor mi van, és nehezen ment az éjszakai kelés, szenvedtem a szoptatással, utána tápszer, szóval nagyon rossz volt, viszont anyu segített, főznöm nem kellett. A 3. hét volt talán a legnehezebb: hazajöttünk. A pici ugyan aludt mindíg, ha nem evett, viszont a szoptatással szenvedtem, utána tápszereztem, éjszaka 12-2 óra között evett, 4 órakor megint kelt, 8 órakor megint kelt, zombi voltam. Napközben a felújítás után a házat takarítottam, a főzés könnyen ment. Sokkal jobb lett a helyzet az 5. hét után, mikor már nem volt tejem, nem tudtam szoptatni, éjszaka csak tápszerezés volt, nem tartott másfél órát az etetés, a házat már kitakarítottam. Szóval a 3. hét volt a legnehezebb. Utána volt még egy periódus a 6-7. hét környékén, mikor az volt a kicsi heppje, hogy éjszaka 20 perc alatt evett és további másfél órát szenvedtünk vele a párommal, hogy visszaaltassuk. Az még nagyon szörnyű volt.

először azért volt nehéz, mert a babám 10 napig intenzíven volt, aggódtam...aztán mert hasfájós volt. aztán mert a fogzás és a mozgásfejlődés miatt nem aludta át az éjjelt, 40x kelt, meg nagyon anyás lett a szeparációs szorongás miatt....mindez olyan 15 hós koráig. onnatól elkezdett jobban aludni. de most meg tombol a dackorszak....de talán már jobb, vagy kezd jobb lenni. :))

20 hónapos lesz.