Olyan nehéz ez a gyereknevelés! Más is van így ezzel? Velem van a gond?

Nem sérül emiatt a viszonyotok, csak az egyensúlyt kell megtalálnod, hogy ne egy nagy tiltásból álljon a nap, mert az egyikőtöknek sem jó. Amihez nem akarod, hogy nyúljon, azt tedd el. Legyél következetes abban, amit nem szabad, de ne tilts mindent, koncentrálj arra, ami rá nézve veszélyes lenne. Abban sose engedj, pl. konnektorhoz, vezetékekhez tilos nyúlni. De azért engedd is, hogy felfedezze a világot maga körül más egyébben, ami nem veszélyes rá nézve.

19.42 es vagyok,valamiért átsuhantam afelett hogy ráütöttél a kezére,és a combjára,természetesen a kézre ütést 2-3 éves gyerekre értettem,ott is akkor ha a szép szóra nem hallgat.1 éves még tényleg nem rosszból megy oda mindenhez,kisfiam 8,5 hónapos,nagyon érdeklődő,mindent megfog,megnéz,én is folyton mondom,hogy azt nem szabad azt sem,attól nem lesz baja,ha mondod hogy nem szabad,vagy,hogy nem csak ne csapj rá és türelmes legyél vele,és tereld el mással a figyelmét,vidd el onnan

szerintem se csapkodd neki, (nem arra szeretném kihegyezni h rossz anya vagy)! Én amikor kiborulok az enyém miatt (11hós), akkor arra gondolok mindig h mi lenne ha főzném békésen a konyhában pl az ebédet és odalépne hozzám egy 3szor akkora óriás, közölné h most megnézem a bugyidat és nyomban felkapna, feldobna a pelenkázóra és egy helyben kellene feküdnöm miközben cibálja le rólam a nadrágot, közben lehet h pisis a bodym, elkezd pucérra vetkőztetni, átöltöztet, miközben én csak az ebédemet akarom megfőzni, hát jó hogy nem tetszik. Jó hogy kapálódznék! Vagy be akarom kapcsolni a tévét, odaugrana az óriás h nem szabad, apáé, anyáé, nem a tiéd, nem, nem és már csapna is a 3szor akkora méretű és erejű kezével az enyémre. Tanítgatni kell őket. Barátnőmnek van türelme pl ezerszer elvenni tőle valamit, én inkább eltakarom, elpakolom a keze ügyéből és figyelem-elterelek. Van ezer meg egy praktika, ennyi a dolgunk hogy tanítgassuk őket, terelgessük hogy talpraesett felnőttek legyenek. Én is elvesztem a türelmem, nagyon sokszor, de ilyenkor emlékeztetem magam, h én vagyok erőfölényben, nem élhetek vissza vele. A könyvet én is elolvasom, köszi a válaszolónak! Neked pedig sok türelmet, lesz ez még sokkal nehezebb is, de felfogás kérdése az egész. Épek, egészségesek, virgoncak, most gyerekek, hadd élvezzék!;)

Ne legyen lelkifurdalásod, egy idegen helyen sokkal többször kell elmondanod, hogy nem, nem szabad. A babák pedig kíváncsiak. Sokkal több a súrlódási pont, de ez természetes. Próbálj meg a körülményekhez képest ott is hagyni neki valamennyi szabad teret.

Ez is természetes, ne hidd, hogy én nem veszítem el a türelmemet, de amit a 85%-os hozzászóló írt az nagyon-nagyon jó példa, tényleg óriások vagyunk hozzájuk képest, erőfölényben vagyunk. Szerintem időnként mindannyiunknak számolni kell 10-ig, mert mi is csak emberek vagyunk. :-)

Ne érezz lelkiismeret furdalást, hogy rácsapsz néha a gyerekre. Te nem kaptál annak idején? Dehogy nem. És megérdemelted? Valószínű, hogy igen. A gyerek nem tudja, hogy mi a jó és mi nem. Irányítani kell, behatárolni. Ahogy nő, egyre jobban engedni, de azért tisztes távolságból figyelni és, ha kell, ott teremni és segíteni. Nagyon nehéz megtalálni ezt az egyensúlyt. Én most ezzel küzdők. Az ösztöneimre is szoktam hallgatni és az okosságokra is: [link]