Másfél évesen szeparációs szorongás? Vagy mi?

Bár nem ilyen nagy babával, de nekünk is volt ilyen, és pont a fürdésen vettem észre. Ugyanez, addig apával dejó volt, aztán ha csak mozdultam az ajtó felé, éktelen visítás, ha odaguggoltam, ugrott a nyakamba. 8 hónapos volt, nekünk nemrég múlt el, 10 hónapos most. Ez állítólag nagyon változó, meddig tart, de nekem azt tanácsolták, adjam meg neki azt, hogy velem lehessen, amikor akar. Mikor főztem, a konyhában ücsörgött inkább, csak velem legyen. Ha a szobában voltunk, és elindultam kifelé, nagyon sírt, úgyhogy hívtam magammal, és együtt csináltunk mindent. Ringatni nem kellett, de néha a szobájában kellett maradnom, amíg elaludt (akkor sem volt jó apa).

Nálunk kiválthatta, hogy akkor került külön szobába, és lehet, hogy így tudatosult benne, hogy anya nincs mindig mellette. De lehet, hogy a felállás is közrejátszott, hogy más szemszögből látta hirtelen a világot, ami megriasztotta.

Szerintem add meg neki te is, hogyha akar, legyen veled, akár fürödj te vele, vagy fürdesd te, ha az utcán a lábadhoz bújik, simizd meg a hátát, hogy tudja, anya csak ott van, és megvédi bármitől. Mi még sokat játszottunk kukucsosat (bár a tiéd ehhez már lehet, nagy), szinte minden mögé elbújtam, mikor szobából mentem ki, mindig visszanéztem, hogy itt vagyok, kukucs, minden tárgy mögül, az ajtóból vagy 3-4-szer is.

Épp most olvasom Ranschburg Jenő könyvét, ő is ír erről a jelenségről, igaz, ő két éves kor körülre teszi. Állítólag ez egy teljesen normális, minden gyerekkel előforduló dolog, afféle második szeparációs szorongás. Nálunk is másfél évesen jelentkezett a kisfiamnál, de elég gyorsan le is csengett, legalábbis a brutálabb formája, az el se mozdulok anya mellől dolog. Azóta ezzel nincs gond, bár jobban megnézi, kit avat bizalmába, ám ennek inkább örülök, mert nála is teljesen jellemző volt, hogy bárkivel bárhová... Örülök, hogy picit óvatosabb lett e téren.

A megoldás Ranschburg szerint és a saját tapasztalatom szerint is az, hogy meg kell kapja a gyerek anyát, amennyire csak szeretné, így újra biztonságban érzi magát és lecseng ez az egész.

Szia!

Bocsi az offért! Én is fel szerettem volna tenni ezt a kérdést, így örülök, hogy feltetted, és a válaszoknak is. Nekem is 18 hónapos a lányom, és kb 2 hete kezdte a "kullancs üzemmódot". Kislányom szeptemberben megy bölcsibe, én is megijedtem ettől, de ki fogom próbálni, hogy hagyom, hadd lógjon rajtam. Bár akkor a ház romokban hever majd... Kitartás Neked is!