Kiborít az apósom, mással is előfordul?

minden nagyszülőtöbbet enged meg a gyereknek mint a szülők.Nem gond, a gyerek nagyon hamar megtanulja, hogy kinél mit lehet.

Az nemjó,ha rosszul esik, ha a gyerek szereti a nagyapját,ne aggódj, ha beveri a térdét hozzádfog menni. Addig örülj, ha van a ki vigyázzon ráés inkább élvezd a gyerek nélküli időt

a nagyszülő azért van, hogy kényeztesse az unokát. A saját gyerekével nem tehette meg:D

nálam is állandó harc van, hogy tömik édességgel őket ha ott vagyunk.. azért jó lenne nem kiengedned a kezedből az irányítást, a Te gyerkőcöd, tisztázd a dolgokat! Kérd meg Apósodat, hogy tartson be bizonyos szabályokat, mert egyébként semmit sem fog érni a nevelésed.

Szülőként egyértelmű, hogy a saját elveidet akarod inkább érvényesíteni, és biztos, hogy apósod is így tett régen a saját gyerekével, de most az unokával megváltozott a helyzet, hiszen most inkább az öröm jut neki a gyerekből, nem a felelősség. Tudom idegesítő, ha nagyon elkényeztetik, de azt hiszem nagyszülőként sokan így tesznek! S rosszindulat nélkül!

Az én apukám agyon kényeztetné a lányomat, tudom. De sajnos már nem él.

Úgyhogy helyezd előre a pozitív szemléletedet, és örülj, hogy van segítséged, és a gyermeked megismerheti a nagyszülőket, játszhat velük, el lehet egy kicsit kényeztetve. Téged úgyis szeretni fog hidd el! Ne haragudj apósodra, mert szerintem sokkal több előnye van annak, ha van normális, szerető nagyszülője egy gyereknek, minthogy nincs neki és kimarad egy csomó izgalmas "anyaidegesítő" huncutságból. :)

Ugyanez a helyzet nálunk - lassan megőrülök!

Amit a 9,5 hónapos fiam kb. 1- 2 hét alatt megtanul, hogy mit nem szabad, azt apósom 1 este alatt romba dönti. Mintha már direkt csinálná...

Hiába szólok nem érti, vagy elengedi a füle mellett. Esküszöm, hogy a kisfiam értelmesebb, mint ő.

Fiam imádja őt.

Na, az én apósom inkább jól megsértődik,ha megkérem,hogy ezt,vagy azt ne...

Én is szeretem az öreget,de ettől frászt kapok!

Ja, 1 dolgot azért a buksijába vésett :-) ha elesik valamelyik gyerek,akkor egy nyikja se legyen,mert így ijed meg a kicsi,és a kis dologból így csinál óriási balhét! Azért már ez haladás!!

Azt javaslom, hogy próbáld tudatosítani, hogy a nagyiéknál ez van, de otthon más a szabály.

Később lehet azt, hogy az ovi/bölcsiben ezt kell csinálni, így viselkedni otthon meg mást.

Nálunk pont ellenkező: apukámra rá se néz, meg se foghatja, fél tőle (szakálla és bajusza van, hangos ember) anyósomtól is menekül de ő azért elkapja (hangos, szemüveges és állandóan cigis ruhában a fülébe puszil, többszöri határozott tiltásom ellenére).

Rosszul esik nekik, de nem igen tesznek ellene. Elmondom a mondókámat én is, persze eszembe sem jut, hogy ne lássák őt.

Én tökre megértelek téged!!!

Mi másik városban élünk, ezért szerencsére nem szoktak/szokott vigyázni a gyerekünkre. Egyelőre legalábbis. Lehet, hogy hülye hárpia vagyok, de előre rettegek attól, hogy mi lesz akkor, ha vigyázna rá, úgy, mint nálatok. Mert előbb-utóbb ez biztos bekövetkezik. Anyósom és apósom roppantul erőszakos, rámenős emberek, nem érdekli őket az, amit az ember mond nekik. Nem egy dolog volt, amin leálltak velem vitázni a gyerekkel kapcsolatban. De olyan dolgokon, amik biztonsági szempontból evidensek/adottak/tények, nem lehetnek vita tárgya. Olyanba kötöttek bele, hogy hogyan kell biztonságosan használni az utazóágyat, a babafotelt, hülyeségnek tartották a gyártó biztonságra vonatkozó utasításait. Mert persze ilyen eszközök nem voltak még, amikor ők voltak szülők, de nem baj, mert így is mindenkinél okosabbak! Nem egyszer mentettem már meg a gyerekünket kisebb-nagyobb veszélyhelyzetektől. Meg elmondják mindig, hogy ők csak jót akarnak. Ettől kiszaladok a világból! Ettől a jóakaró, erőszakos butaságtól! Ennél csak eggyel rosszabb a szándékos rosszakarat.

Ez épp nem veszélyes, de: az én apósom úgy puszilgatja a gyereket, hogy csupa nyál lesz a ruhája!!! Ez komoly! Szerintem gusztustalan...próbálok kedvesen szólni, hogy ezt inkább ne. Hátha észreveszi magát. Ja, meg anyósom a gyerek előtt szarozza azt, amit én mondok. Még pici, de ezzel aláássa az én tekintélyemet, ha még egy ilyen lesz, keményen odalépek. Bocs, ez egy kicsit más, mint amit te írtál.

Szóval a gyerekek nagyszerűen alkalmazkodnak a különböző felnőttekhez. Az egyikkel cipelteti magát, a másikkal is próbálkozik, de az szépen megmagyarázza neki, hogy pl. nem bírja el, akkor a gyerek ezt előbb-utóbb megérti. Nálunk konkrétan volt ilyen. Apukám cipeli a 2 éves unokahúgomat, anyukám meg nem bírja és kész. Akkor megy mellette, csinálnak mást. Viszont a fontos dolgokban tegyen úgy az apósod, ahogy te szeretnéd, ebben állj a sarkadra.

Nálunk még pici a gyerek. De a saját szüleimet leállítom, és közlöm, hogy ő az én gyerekem úgy csinálom, ahogy nekem jó. Saját családom és háztartásom van értsék meg. A párom szüleinél meg elfogadott az, hogy lenyelem az okoskodást. De ha egyszer tele lesz a pohár, akkor először felsorolom az összes sérelmem, majd közlöm, hogy én vagyok az anyja én nevelem, ha nem tetszik akkor el lehet innen takarodni, mert ők csak nagyszülők, és ha nem tartják azt tiszteletben, hogy mi külön család vagyunk akkor nem kell találkozni.

Határozottan ki kell állni az igazadért, de nem úgy, hogy ott van a gyerek és nem is úgy, hogy kiabálsz, hanem észérvekkel.

Az viszont butaság, hogy féltékenységet érzel, a gyereknek akkor is te leszel az anyja. Ha valamivel nem értesz egyet, azt pedig apósnak meg kell mondani határozottan, ha a kérést elengedi a füle mellett.