Anyatejes anyukák valaki segítsen! Hogyan oldjam ezt meg?

Kedves válaszolók. Nagy szerencsétek van, hogy nem kellett még átélnetek, hogy komolyabb beavatkozásnál igenis elviszik a babát.

Szerencsétek van.

Én és a fiam már sokmindenen túl vagyunk, és számos helyen nem lehet bent lenni. Én írtam az Amerikai útat. És vannak furcsaságok, de ez van.

5 hetes baba nem fog emlékezni arra a 10 perces gipszelésre, akárhogy is fog történni.

Gabka, ez nagyon szép, de ezek szerint (hála Istennek) a Te Gyerekeddel nem volt még ilyesmi probléma.

Hidd el, más ismerni a jogokat és más benne lenni egy fájdalmas helyzetben. Tudom, miről beszélek, a Kisfiam Down-os, 2 szívműtéten, 2 hasi műtéten,4 szívkatéterezésen, fene se tudja, hány kisebb műtéten, tüdőgyulladáson, bronchitisen vagyunk túl. Voltunk egy párszor kórházban ...:-((

A 15-ös és a 19-es vagyok!

Egyetértek az utolsókkal, pont ezért írtam, hogy jobb ha nincs mindig bent a szülő.

Sajnos én is tapasztalatból beszélek, meg sem tudom már mondani, hogy hányszor voltunk már kórházban, többször a mentő vitte be a lányomat olyan szintű epilepsziás rohammal, hogy a mentős is azt gondolta, hogy ott marad:(

Mi lett volna, ha elkezdek hisztériázni, hogy, márpedig én megyek vele az intenzív osztályra?

Sőt, vessetek rám követ, engedtem, hogy elvigyék mentővel nélkülem, én utána összepakoltam kettőnk cuccát, 1 hétre valót, megvártam míg a tesóhoz átjön a nagyszülő és vigyáz rá, mert éjszaka volt és egyedül neveltem őket. Mit kellett volna tennem? A gyerek érdeke, hogy minél előbb jó kezekben legyen, megkapja a maximális segítséget az egészségügytől én pedig támogassam normális keretek között.

Ezen kívül már 4x műtötték, 3x a lábával. (Kedves kérdező, ne ijedj meg, teljesen más a szitu).

Mindháromszor, nyáron 2 hónapon át lábujjtól ülepig mindkét lába gipszben volt, így láttam már eleget.

Én azt mondom, hogy volt olyan eset, amikor jobb lett volna ha nem vagyok ott, talán a lányom lábának is jobb lett volna. Pedig én kemény vagyok, megedzett az élet, nem sajnálom meg a gyerekeimet olyan könnyen, de akkor talán egy kicsit a szakember és én is egymásra hatva hamarabb befejeztük a műtéti után fájdalmas beavatkozást, mint kellett volna.

Tehát könnyű azt mondani, hogy júj, meg jaj, meg borzasztó, ha valóban nem voltatok még hasonló helyzetben.

mint eü-s mondom,hogy nem véletlenül szokták néha "kizárni" az anyukát. A gyereket csak jobban megrémiti,ha az anyuka bent drámázik egy könnycsatorna átmosásnál,ami nem fájdalmas pl,csak kellemetlen. A gyerekek is azért üvöltenek,mert le kell fogni őket,ezeket a beavatkozásokat,szúrás,gipszelés cska úgy lehet a legkisebb kellemetlenséggel elvégezni,hogyha gyors és határozott mozdulatokkal csinálják,ettől a szülők nagyrésze ( láttam már a saját gyerekemen is ilyen beavatkozást,tudom magamról is) megrémül,bepánikol ,elkezd belemagyarázni,mert rossz látni,hogy kellemetlen a babának.

Szóval nem kell lázadozni,tudom,hogy rossz érzés,de mindnekinek jobb,hamarabb túlesni ezen,felesleges cirkuszolás nélkül.. eddig engedték,hogy szoptassa is ráadásul a babát gipszelés közben,nyilván nem véletlenül vagy szórakozásból találták ki,hogy most nem mehet be.

Már írtam, Amerikai út.

4 hónapos baba CT vizsgálata.

Már hajnal 4-től nem lehetett megszoptatni, mert éhgyomorra kellett mennünk.

Reggel 9-re volt időpontunk. Fiam már ekkor sírt, hogy éhes. De a CT-t végző kollega valamilyen oknál fogva 11.45-re jött. Addig nyugtattam az egyre erőteljesebben üvöltő babámat. Majd CT után mégegy 1órát nem lehetett megetetni az altató hatása miatt.

azaz hajnal 4-től közel 13 óráig éhezett. És érdekelte az ott dolgozókat????? NEM. sőt, szinte sehol nincs szoptató helyiség, premier plánban kellett szoptatni a fiamat ilyen helyzetekben. De túléltük......