Mi elítélni való ebben?!
Kisfiunk 1 éves, férjem dolgozik, én vagyok otthon gyermekünkkel. Az egyik kedves ismerősünk nyugdíjba ment, így rengeteg szabadidő szabadult rá, amiben nem tud magával mit kezdeni. Ő is ajánlotta, mi is beszéltünk róla férjemmel, hogy néha eljönne vigyázni kisfiunkra, én 1-2 óra alatt elintézném a fontosabb hivatalos dolgokat, esetleg fodrász, plázázás, stb. Egy hónapban egyszer pedig hétvégén hívnánk el felvigyázónak, addig mi férjemmel elmennénk moziba, vagy vacsorázni, egyáltalán, csak kettesben kimozdulni.
Mivel veszélyeztetett terhes voltam, lényegében 1,5 éve otthon vagyok. Már néha a falat tudnám kaparni... A kapcsolatunk is ellaposodott, ezért férjemmel közösen találtuk ki ezt a dolgot.
Erreföl mit kapok nőismerőseimtől?! Hogy hogyhogy csak úgy rábízom másra a gyerekem, ők sem vettek igénybe soha "babysittert", mégis mindent megcsináltak, elintéztek, lusta vagyok, ne csak a sze*en járjon az eszem, mert csak a baba a fontos, más nem... Mondják ezt úgy, hogy egy válás már a hátuk mögött van, ráadásul nem állandó jelleggel "passzolnám le a gyereket", mint kedvesen megfogalmazták, csak néha pár órára. Ráadásul én úgy gondolom, hogy a gyerekemnek még az jól is jön, hogy végre más is foglalkozik vele, másként mint én, tőle is tanulhatna újat babóm. És ami még fontos, hogy a kapcsolatunkat férjemmel meg tudnánk erősíteni.
Miért olyan nagy bűn ez mások szemében? Miért fáj másoknak, ha esetleg boldogabbak tudnánk lenni? Vagy csak én reagálom túl, és rájuk se hederítsek?!
Bocs a hosszú leírásért, előre is köszönöm a válaszokat!
válasza:Küld el légyszi a kedves ismerős babafelvigyázó számát!!:-)))
Irigykedem én is,de tedd meg ha van rá lehetőséged.Jó kikapcsolódást és magasról tegyél rá hogy mit mondanak az elvált,begyepesedett és irigykedő nőismerősök:-))
válasza:Azért megnyugtattatok, hogy nem csak én látom így a helyzetet, és, hogy engedjem el a kellemetlen megjegyzéseiket a fülem mellett (hát igen, ez azért nem lesz egyszerű). Remélem ennél durvább megjegyzésük nem lesz, mindig megteremtik a helyzetet, hogy valamilyen úton-módon visszajusson hozzám a véleményük. :S Szerettem volna felhőtlenül élvezni azt a pár órát, amit férjemmel kettesben tölthetünk, és utána sem "magyarázni a bizonyítványom". Nah, mindegy. Azt sem tudtam velük megosztani például, hogy én mennyire örültem annak, hogy ez nem csak az én ötletem volt, hanem férjemmel közös terv, ami számomra azt mutatja, hogy Neki is fontos a kapcsolatunk, és bár sok esetben tipikus lusta férfiként viselkedik, kettőnkért és a családjáért hajlandó is tenni valamit. És ha ezek után akármilyen okból (irigységből, egyet nem értésből fakadóan) megszakítják velem a kapcsolatot nőismerőseim (bocs, a barát szó már nem jön a számra velük kapcsolatban), és "csak" a férjem marad, azért az nem olyan rossz, hogy egy megerősödött, boldog párkapcsolatban nevelhetjük a gyermekünket.
Válaszaitok egy részében írtok arról is, hogy lehet, nem csupán a rossz indulat beszél belőlük, csak ők így szokták meg a női szerepet, nekik ez a természetes és elfogadott. Ami addig a pontig szerintem nem is lenne gond, míg ők meg elfogadnák azt, hogy más viszont gondolhatja máshogy is, lehetnek más igényeink is.
Köszönöm válaszaitokat, és, hogy meghallgattatok.
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!