Kisbaba mellett kutya?

Semmi akadálya!

Általános higiénia legyen meg, illetve a blöki az össze oltását, féregirtóját kapja meg.

Persze, fontos a higiénia, meg az oltások, féreghajtó. De szerintem az is fontos, hogy milyen fajta kutyáról van szó. Sajnos nem minden kutyafajta való baba(később gyerek) mellé. Nekünk is van 2 kutyánk, egy Golden retriver és egy kistestű keverék. Amikor gondolkozni kezdtünk a kutyán akkor olyan fajtát kerestünk amelyik gyerekbarát, így esett a választás a goldenre. Tudtuk, hogy előbb utóbb babánk lesz. A keveréket befogadtuk.

Amióta megvan a kisfiúnk a kiskutya az előtérben lakik, persze sokat van kint, a goldi meg a kertben.

Kisfiam most 13 hós, imádja őket, de csak felügyelettel játszhat velük. Mind a két kutyus nagyon barátságos, ők is szeretik a fiamat.

Természetesen rendszeresen járunk az oltásokra, féreghajtásra az ebekkel.

Szóval szerintem, megfér a háznál baba és kutya együtt. :)

Nekünk tacsink van, másfél éves. Kezdetek óta nevelgetem/nevelgetjük. Tudja, hogy nem szabad minden apró hangra ugatnia, csak akkor, ha tényleg gond van!

Hullik a szőre, főleg évszakváltáskor, de én mindennap takarítom a lakást. Már - már betegesen tisztaságmániás vagyok :|

5 hónapos a lányunk jelenleg és egyáltalán nem zavarják egymást. Tudnak egymásról és a lányom mindig nevet és beszél a tacsinkhoz. A tacsink meg türelmesen ül előtte és hallgatja.

Én nem különítem el őket, mert abból később csak probléma lesz. Igaz, nem hagyom, hogy nyalakodják egymást, bár a tacsink megszokta szagolni a lányunk lábát.

Ja és amúgy a tacsink hamarabb megy a lányunk szobájához ha baj van, mint ahogy mi észre vennénk. pl. láz, felébred, etc.

Ő nagyon védi a kisgazdáját és nagyon 'bensőséges' a kapcsolatuk.

Nekünk mini Yorkink van, még két kiló sincs. Nagyon jámbor és igazi családtag. A nagylányom 5 éves, de úgy húzkodja, mint egy plüsst és a kutyus hagyja magát, tűri. Néha belenyúl a szájába is direkt, de arra se csinál semmit. A kislányom két hónapos, nem engedem még túl közel, de elég csak ránéznem a kutyusra és tudja hol a helye. Ma pl, amikor lepihentem a babám mellé, odakucorodott ő is hozzánk és szinte olyan érzésem volt, hogy vigyáz a picire. Egy tündér baba ez a kutya.

De ez mindenképpen kutya függő. A mienknek egy szál szőre nem hullik ki.

Nekünk mopszunk van,és egy hét hónapos kislányunk.

Igazság szerint,bennünk fel sem merült,hogy ne mehetne a két dolog együtt.

Mikor megszületett a kicsi,annyi szankció lett a kutya ellen,h az ágyra nem jöhet fel.Semmi egyéb,ugyanúgy bejárása van mindenhová,mint azelőtt.Tök jól elvannak,kislányom először a kutyának nevetett hangosan.Egyébként nem csináltam belőle nagy ügyet,takarítást sem vittem beteges szintre,csak amennyire előtte,de az ugye szerintem az alapvető higiéniához is hozzátartozik,ha már állat van a lakásban.

Egy dolog,ami biztos,h szigorúan csak felügyelet mellett lehetnek együtt,tudom,h okos és szófogadó a kutya,de egy "dömper",erről nem ő tehet,szimplán nem tud finom lenni.

Nekünk sem orvos,sem védőnő nem szólt érte(védőnő annyit mondott,mikor rákérdeztem,h nem én vagyok az első,aki kutyát tart,a gyereke mellett)

Bocsi,h hosszú lett,de én leírtam a tapasztalataimat.Azt meglehetősen gonosz és szívtelen dolognak tartom,h gyerek jön,kutya megy,ugyanis azért a kutyáért is egy életre vállaltál felelősséget.Persze vannak kivételes esetek,de ott is ink. a kutya nevelésével lehet a megoldás...

Szóval oltások,féreghajtás(negyedévente),tisztán tartás,és simán elvannak,sőt szerintem a gyerkőcnek is jobb,h megtanul bánni egy állattal.