Hipotón babák anyukái? Mesélnétek?

Íme itt egy kevésbé vidám történet egy valóban súlyos hipotón gyerkőcről:

Csenge most 2 éves és 4 hónapos, már 3 hónapja jár de még nem beszél bár egyre több szóval-félszóval próbálkozik. Már a születés után kicsivel tudtuk hogy nagyon hipotón, tiszta "plötyi", "puding" volt minden izma, és azóta bejártuk már az egész magyar egészségügyet ami anyagilag is elég megterhelő dolog. Voltunk neurológián, ortopéd orvosnál, csontkovácsnál, dévényeztünk, jelenleg Petős és TSMT tornákat csinálunk rendszeresen, egyszerre.

Itt meg kell jegyeznem, hogy nálunk a dévény gyakorlatilag NEM VÁLT BE, egyáltalán nem hozott átütő sikereket.

Meg persze volt a vizsgálatok: ENG, EMG, MR, stb.. mindegyik jó eredmény mutatott ezért senki nem tudott nekünk segíteni, mindenhol azt mondták, hogy ennyire ilyennel még nem találkoztak. Imádkoztunk, reménykedtünk, hittünk és közben egyre csak küzdöttünk az állapota ellen, kevés eredménnyel.. Minden szempontból megterhelő időszak ez.

Jelenleg bokamerevítőt hord és műteni akarják a csípőjét. Sokat botlik. Félünk az ovitól is, mert még nem bírja a közösséget eléggé.

Nálunk 4 gyerekből 4-et kihoztak hipotónnak, noha mind 3 kiló felett, komplikáció nélkül, 10-es Apgarral született: alighanem ilyen alkatok vagyunk, feleségem és én is az átlagnál vékonyabbak vagyunk.

A három nagyobb mind 15-16 hónaposan kezdett járni, a kicsi még ennél fiatalabb. A legnagyobbat vittük Dévényre, csodát nem hozott (sokak szerint inkább a letapadt izmokra jó az, enyhe izomgyengeségnél nem látványos az eredmény).

Amúgy mind a négyen eléggé különböző alkatúak, és ez a kis mértékű hipotónia nem okoz igazi gondot. Nem lesznek olimpikonok, de szerintem kétségbe esni nem kell. Sokat kell mozogni, levegőn, a természetben lenni, és nem biztos, hogy összevissza mindenféle méregdrága terápiára kell járkálni (enyhe esetről beszélek). Sajnos az volt a tapasztalatunk, hogy mindenki istenítette a saját módszerét, jártunk Ponciustól Pilátusig, de erősek a kételyeim, hogy mi mit használt.