Kismamák! Van köztetek, aki be meri vallani, hogy néha rettenetesen felbosszantja a babája, kisgyereke a hisztivel, követelőzéssel, direkt rosszalkodással, és komoly önuralomra van szüksége, hogy ne ragadtassa el magát?

Igen, szerintem mindenki tudja, miről beszélsz. Legalábbis én nem akarom elhinni, hogy van olyan szülő, aki néha napján, vagy akár minden nap ne tudna odacsapni egyet.

Én hiszti idejére sarokba küldtem a fiaimat. 14 hónaposan ne félj már tudja, hogy ott kell maradni, ha azt mondod. Elmondtam, hogy hiszti ott van, ott lehet, a lakás többi részében viszont nem szabad. Egy rövid idő után már ment a sarokba, teli torokból üvöltött, majd közölte, hogy befejezte, és kijött.

Nálunk bevált. :)

Ezzel mindenki igy van, csak a legtöbben nem vallják be, mert nem "illik".

Egy gyerek nem kis angyalka, hanem igen sokszor igencsak idegesitö. A te dolgod, hogy a gyereket neveld és az akaratosságát korlátok közé szoritsd, illetve megtanitsd neki, hogy nem mindig van úgy, ahogy neki tetszik.

Az, hogy otthagyod, ha hisztizik, jó, mert igy idövel belátja, hogy ezzel nem ér el semmit. A gyereknek szüksége van korlátokra, és adott esetben hasznos, ha utána - miután lenyugodtál - elmeséled neki, hogy mit miért lehet vagy nem lehet. Eleinte ugyan nem érti, de késöbb egyre inkább, és ugy a legelfogadhatóbb neki, ha érvekkel indoklod, és mindenképpen nyugodt, határozott formában. Nem vitatkozni kell, hanem indokolni, ez fontos.

Be merem vallani, de büszke nem vagyok rá :)

A lányom egy félelmetes hisztérika volt, időnként én is úgy ordítottam vele, ahogy a torkomon kifért. Mit gondolhattak a szomszédok?! Én a zuhany alá is raktam, de csak rövid ideig hatott. A megoldás az idő és a lehető legnagyobb önuralom részemről (szinte már apátia) lett. Kitartás, elmúlik ez is, mint a hasfájás, meg az éjszakai ébredések.