Nálatok is jelentkezett ez a tünet: anyósfóbia?

Pár éve vagyunk együtt a párommal, tavaly költöztünk össze, pontosabban költöztem oda, idén házasodtunk össze és született meg a babánk. A problémám az anyósom,akivel egy fedél alatt élünk (mi az emeleten, ő a földszinten). Egészen a kisbabánk megszületéséig viszonylag normálisan viselkedett, nem igazán avatkozott bele a magánéletünkbe, nem osztogatott jobbnál jobb tanácsokat és nem is töltött több időt fent nálunk, mint lent nála, a saját lakrészén. DE!!! amióta megszületett a babánk, egyetlen unokája, hihetetlenül okos lett, mindent jobban tud, mint más és ezt ki is nyilvánítja. Igaz, hogy én minden tanácsot szívesen meghallgatok, de ez nem jelenti azt, hogy meg is tartok. Ebbe viszont ő nem nyugszik bele. Mondok 1 példát: miért nem teáztatom az amúgy csupán anyatejes babámat? Ezt hallom több más hasonló nagy költői kérdés mellett amióta szültem. El mondtam már számtalanszor az indokot (a baba 6 hetes koráig az anyatej a baba étele s itala), de még mindig nem nyugszik bele. Már a szomszédasszonyának is elpanaszolta, hogy nem teáztatom a babámat és hogy befeketedik a szeme alja és ki fog száradni, aki le is támadott ez miatt. És most, hogy már látja, hogy mégsem fogadok neki szót, a férjem fejét eszi, hogy főzzön akkor ő teát a babának. És hogy mit képzelek, hogy internetről nevelem a babámat és nem az ő tanácsára hallgatok stb....

Ez lenne az egyik...a másik pedig az, hogy naponta 5x feljön, függetlenül attól, hogy reggel van, vagy este, vécézek, vagy hajat mosok stb. Már elegem van...ha meglátom is rosszul vagyok...kezd fájni a fejem, nincs türelmem hozzá és az okoskodásaihoz. Miért nem elég, ha minden nap csak 1x jön fel és akkor unokázhat fél órát órát. A napokban már nagyon kiborultam amikor megtudtam, hogy a férjemet gyötri már egy jó ideje a teáztatással és kitálaltam neki. Elegem van a sok anyóslátogatásokból és a sok okos anyóstanácsokból. Lelkiismeret furdalásom van, hogy ezt tettem, de muszáj tűrnöm, csak azért mert én költöztem oda?