Nálatok is jelentkezett ez a tünet: anyósfóbia?
Pár éve vagyunk együtt a párommal, tavaly költöztünk össze, pontosabban költöztem oda, idén házasodtunk össze és született meg a babánk. A problémám az anyósom,akivel egy fedél alatt élünk (mi az emeleten, ő a földszinten). Egészen a kisbabánk megszületéséig viszonylag normálisan viselkedett, nem igazán avatkozott bele a magánéletünkbe, nem osztogatott jobbnál jobb tanácsokat és nem is töltött több időt fent nálunk, mint lent nála, a saját lakrészén. DE!!! amióta megszületett a babánk, egyetlen unokája, hihetetlenül okos lett, mindent jobban tud, mint más és ezt ki is nyilvánítja. Igaz, hogy én minden tanácsot szívesen meghallgatok, de ez nem jelenti azt, hogy meg is tartok. Ebbe viszont ő nem nyugszik bele. Mondok 1 példát: miért nem teáztatom az amúgy csupán anyatejes babámat? Ezt hallom több más hasonló nagy költői kérdés mellett amióta szültem. El mondtam már számtalanszor az indokot (a baba 6 hetes koráig az anyatej a baba étele s itala), de még mindig nem nyugszik bele. Már a szomszédasszonyának is elpanaszolta, hogy nem teáztatom a babámat és hogy befeketedik a szeme alja és ki fog száradni, aki le is támadott ez miatt. És most, hogy már látja, hogy mégsem fogadok neki szót, a férjem fejét eszi, hogy főzzön akkor ő teát a babának. És hogy mit képzelek, hogy internetről nevelem a babámat és nem az ő tanácsára hallgatok stb....
Ez lenne az egyik...a másik pedig az, hogy naponta 5x feljön, függetlenül attól, hogy reggel van, vagy este, vécézek, vagy hajat mosok stb. Már elegem van...ha meglátom is rosszul vagyok...kezd fájni a fejem, nincs türelmem hozzá és az okoskodásaihoz. Miért nem elég, ha minden nap csak 1x jön fel és akkor unokázhat fél órát órát. A napokban már nagyon kiborultam amikor megtudtam, hogy a férjemet gyötri már egy jó ideje a teáztatással és kitálaltam neki. Elegem van a sok anyóslátogatásokból és a sok okos anyóstanácsokból. Lelkiismeret furdalásom van, hogy ezt tettem, de muszáj tűrnöm, csak azért mert én költöztem oda?
Köszönöm szépen a jó tanácsaitokat és most már teljesen megnyugodtam, megnyugtattatok, hogy nekem van igazam és már a lelkiismeret furdalásom is enyhült. Sajnos, nincs külön bejárati ajtónk, hanem egy közös előszoba és onnan egy csigalépcső vezet fel hozzánk. A férjem azt mondta, hogy ajtót csinál a csigalépcső elejére ZÁRRAL, vagy ha nem akkor elköltözünk albérletbe, majd sétálgasson egyedül a 200 négyzetméteres lakásában. amúgy ez már a második alkalom volt, hogy a férjem beszélt a fejével...első alkalom után 1 napig nem jött fel,...na de utána bepótolta, most volt második alkalom, tegnap nem jött fel. Mivel nem alussza át babám az éjszakát, többször felébred vagy ciciért, vagy cumiért, így egy kicsit ki vagyunk merülve a férjemmel és azt mondta egyik nap az unokájának persze az én jelenlétemben, hogy majd leviszi hozzá az ő szobájába és egész éjszaka fenn marad vele (képzelem hány percig képes ébren maradni, ha szabadnapos egész nap pizsamában van és alszik. Egy alkalommal kellett menjek a dokihoz de. 10re, és megkértük hogy vigyázzon rá, hát alig bírt felkelni, alig várta hogy hazajöjjünk, hogy visszabújhasson az ágyába, mert olyan fáradt volt, fájt a feje, úgy nézett ki a fejéből, mint 1 zombi - hát ennyit erről ). Azt, hogy hogy szoptassa meg?...nem tudom -talán a cicimet is vinné?
Különben is ez felejtse el örökre.
válasza:Maximálisan egyetértek veled és teljesen iazad van!Próbálj meg vele beszélni elsőbb akkor mikor te is nyugodtabb vagy,ne akkor mikor felhúz valamivel mert abból csak veszekedés lesz!Mond meg neki,hogy ez a teáztatás 30-40 évvel ezelőtt még oké volt de most már szigorúan tiltják a dokik,védőnők és egyálatlán ne szóljon bele a ti nevelésetekbe!Gondolom ő se örült volna anno ha belep@fázik bárki is!ja és azt is mond meg neki,hogy ne járkáljon fel állandóan hisz neked is kell a pihenés meg az hogy egy fedél alatt laktok nem jogosítja fel,hogy állandóan ott dekkoljon és ossza az észt!
ha nem ért a szép szóbol akkor tényleg valami ajtó féle kell vagy pedig költözés!
Hidd el tudom miről beszélsz!11 évig voltunk együtt a férjemmel mikor megszületett a fiunk!Előtte anyóssal olyanok voltunk mint a barátnők!Ahogy megszületett az unokája teljesen meghülyült és kifordult magából!Azóta csak felszínesen beszélünk és ha meglátom ki tudnék futni a világból csak ne kelljen vele egy levegőt szívni!
Álljatok a sarkatokra mert nagyon meg tudja keseríteni ez az első időket a babáddal amire majd ha pár év múlva visszagondolsz ne a keserűség legyen a szívedben hanem a szép és jó dolgok!!
válasza:
válasza:Imádom az anyósom, fiatalos, kedves, okos, jófej, van humora, ha egy korosztály lennénk, több közös témával, a legjobb barátnőmnek mondanám. DE soha nem szültem volna gyereket úgy, hogy együtt lakunk. Tudom, ez nem válasz a kérdésedre, de azt mondják, ott jó lakni, ahová anyósék nem tudnak papucsban átmenni. Ez így van.
A legtöbb anyós úgy gondolja, jól felnevelt már gyereket, gyerekeket, te még nem, ezért ő jobban tudja. Üljetek le, és beszéljétek meg, hogy ez így nem jó neked, ti külön család vagytok, és bár megtehetné, hogy sokszor megy fel, gondoljon bele, bizonyára ő is örülne egy kis "magány"-nak. Ha jóban voltatok előtte, ezt is emlegesd fel, és persze emeld ki, hogy minden nap (egyszer) szívesen látod, a tanácsait is szívesen meghallgatod, de szeretnéd te eldönteni, hogy megfogadod-e vagy sem.
Teáztatás: mondd, hogy a gyerekorvos mondta.
válasza:Ilyen, és ehhez hasonló problémák nálunk is adódnak. Mi is együtt élünk a párom édesanyjával, és mindenbe beleszól, amióta csak ismerjük egymást, az esküvőtől kezdve az anyagiakon keresztül addig, hogy mikor vállaljunk gyereket. Még jó, hogy nem állt felettünk, hogy hogyan rakjuk össze az unokáját... :))(de lehet, hogy leskelődött)
A lányom születése óta meg egyszerűen rosszul vagyok az enyósomtól.
Ő egy szobát használ, mi kettőt. Sajnos a lakás kialakítása olyan, hogy lehetetlen elkerülni egymást.
Nyitva hagyja a szobája ajtaját, hogy hallja, ha netán a baba felsírna.
Éjjel-ha felkelek ellátni a gyereket- már jön befelé, hogy miért sír?
Ossza az észt, mindig, mindent jobban tud, felkapja a gyereket engedély nélkül, hogy majd neki biztosan megnyugszik, aztán csodálkozik, ha mégsem.
Jön a gyerekorvos a gyerekhez, én beszélgetek vele, de neki biztosan ott kell lenni, és közbekotyogni, úgy beállítva a dolgot, mintha ő nevelné a babát. Meg közölte, hogy majd elkísér a tanácsadásra, mert őt ismeri a védőnő...
Meg hogy majd ő ezt főz a kislánynak, meg azt főz a kislánynak, hiába mondom, hogy egy két hónapos gyerek gyomrát én még nem fogom terhelni pl. lisztes-vajas-tejes kotyvalékkal, bárhogy szerették is az ő gyerekeik.
Meg híreszteli a szomszédban, hogy ő mos ránk. Na ja, hajnali kettőkor(!!!) ott motoszkál a szobánkban, szedi elő a szennyest a tartóból, mert ő nem tud aludni, és kimos kézzel.(Mos, na az túlzás, mosószeres vízbe mártja a ruhát két másodpercre, és kész, mehet az öblítőbe, az meg olyan tömény, hogy az utcasarkon is lehet érezni a szagát) Én is kimosnám a cuccost, de hajnali kettőkor nem kelek fel mosni, tán megbocsájtja ezt nekem a világ. És bejár hozzánk, tereget a radiátoron. Fél óránként jön, megforgatni a ruhát, meg egyik radiátorról átrakja a másikra, reggel nyolcig már négy radiátoron is volt ugyanaz a rugdalózó. :) Szerintem csak leskelődik.
Mesélhetnék m ég, de túl hosszú lenne.
Erről az anyós témáról tudnék mesélni...Nekem sem volt vele bajom, amig meg nem lett a fiam. De azóta mindent meg akar magyarázni:
-3 hónaposan miért nem adok reszelt almát neki, látszik hogy éhezik, mikor anyatejes baba. Mert én sajnálok tőle 1 almát. (Védőnő szerint jól fejlődik.)
-Pöti danont kell adni neki!!!
-Nyáron kb. 20 percre hagytam rá, akkor volt 5 hónapos, megtömte jégkrémmel.
-A gyermektelen, még hajadon sógornőm megmagyarázta, hogy babatea helyett rendes fekete teát kell adni.
-Az 1. unokája (a fiam) keresztelőjére nem jött el, mert előtte összevesztünk.
-a férjemnek állandóan panaszkodik rám a hátam mögött.
-Eddig 1 db bodyt vett neki, de mindig megkérdezi, ha megyünk hozzá, mért nem abban van.
Még sorolhatnám hosszasan, de erre nincs jó gyógyszer, mert valamilyen szinten muszáj elviselni, bár volt olyan, hogy 2 hétig se vittük le a gyereket, pedig egy városban lakunk, az állandó piszkálódása miatt.
válasza: válasza:Az anyósoknak egyetlen gyenge pontját kell megtalálni: lassan kell adagolni a "ciánt".A tiédnek mi a gyenge pontja?: jár a pof... de segíteni nem bír...szóval én éppen az ellenkezőjét mondom, ne zárd be azt az ajtót, neee.
Kérj tőle sok-sok segítséget és lesajnálóan nézdd-röhögj a szemébe amiről-amit beszélni tud, de csinálni nem bírja.Persze a gyereket ne bízdd rá, de találd meg azokat a feladatokat amitől kidöglik, egyenes út, hogy befogja(mamaaa elmennél a ....,segítenél ....)Ja használhatod a mamácska szót is, menj az agyára, én már ezt csinálom a 10 évből 3 éve (igen sok kellet, hogy rájöjjek).Olyan jól szórakozok rajta...Ha durván vagy pimaszul szól vissza, mert már látja rajta, hogy lesza...az a legjobb na akkor jön csak a "jaj mamácska".
válasza: válasza:mind azt tanácsoljátok költözzön albérletbe... és ha erre nincs mód?
mert nálunk is ez a helyzet. és lehetetlen elköltözni. alig van igy is munkája a férjemnek, próbált városon munkát keresni, de nem jött össze, a faluban meg nincs értelme bérben lakni, mikor itt ez a nagy ház. sokszor összeszólalkozunk mert én makacs, önző, akaratos vagyok, mert én nem vagyok ahhoz szokva hogy idősebbekkel lakjak, de ez van, anyósom meg rendkivül toleráns. persze ugyanazok a hibák megvannak beenne is mint minden anyósban és nehéz együtt élni, de nincs választás egyenlőre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!